A vágy

A vágy,
melyet hajnalban
magába zár az ágy,
az itt marad.

De ha
másként nem megy,
a csodákon át,
álmodjuk egymást valóvá,
s ha itt vagy, nyitott tenyered
közé, lágyan hajtom fejem.

Igy ringass! Ringass Te:
élő képzeletem.

Könnyes álmaidban
Én nyújtom feléd a kezem
Elérlek....
Álmomban mindig elérlek
De bűnre hajtott fejjel ébredek




Nem vágyom sok dologra
Talán csak a boldogságra.
A boldogság belülről fakad
Önmagad békéje alkotja azt.



Ha békében élsz önmagaddal
Elégedett vagy a sorssal
Eléred a céljaidat,
Újabb és újabb utakon haladsz.


Boldogság, vágy és szenvedély
Talán ezek is idetartoznak
De végesek,
és múlandóak.


Légy Te a vágyam tárgya
Mely szenvedélyt fakaszt
Hajnalban, mikor az álom véget ér
A valóság marad.


Az álmom, álmomban
A vágyam Te vagy.
Hajtsd hát fejed mellkasomra
Érezzem lüktető pulzusodat.


Remegő ujjaimmal
símogatom a hajad.
Lélegzeted felgyorsul
a vágy újra erőre kap.



Én vagyok a szenvedély
A szenvedély, amely magával sodor
Éget, perzsel, felemészt
Olthatatlan vággyal kínoz.


Ha felébredek, még magam
előtt látom az álmom
Kibontott hajjal vágtatok
a messzi rónaságon.


Vízcseppek, sóhajok,szavak
A szerelem hangjai
Kimerülten dőlök Rád,
Te álombeli valóság.


Ha felébredek, az álmom
Nem fáj. Nincs bűntudatom
Amiért álmomban
Mindig elérlek.


Mettől álom,és honnan
a valóság?
Itt vagy bennem
Bennem élsz
Csodás álomvilág....