Vessenek meg, ítéljenek el, én nem akarok egyenjogú lenni, legalábbis abban az értelemben nem, ahogyan azt manapság elképzelik és ahogyan annak idején a szüfrazsettek kitalálták. (...) Ha egy nő nem elég egyenjogú azáltal, hogy kiszolgál, hogy együtt él, hogy szeret, intéz, csinál, nevel, szervez, tehát hogy a hátán viszi a családot, akkor felejtsük el, hogy van férfi és nő.
Mert a nőnek alárendelt szerepe van. Alárendeli magát a családnak. Szegénynek a sok teendő után, jó ha marad ideje magára. És a drága férj elvárja, hogy mindig üde, fitt és friss legyen. Cseréljünk! Csak egy napra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése