Tökéletes boldogság

Minden ember a boldogságra vágyik. Azért születtünk a földre, hogy életünk folyamán boldogok legyünk valamilyen szinten. Mi is a boldogság? Egyáltalán létezik-e boldogság?
Vajon a gyilkos, a rabló, a súlyos betegségben élő ember boldog? Boldog az, aki már évek óta egyedül él?
Vagy a hajléktalan ember boldog?
Eddig úgy gondoltam a boldogság belülről fakad. Ha békében élek önmagammal, meglelem a lelki békét, akkor boldog vagyok. Én ebben hiszek. Ha elfogadom a sorsomat, akkor meglelem a lelki békémet, akkor boldog vagyok. Minden hozzáállás, nézőpont kérdése. A környezetemben élőkhöz képest boldog vagyok.
Boldog vagyok, mert van társam, aki jóban-rosszban mellettem van, egészséges, szép , értelmes gyermekeim vannak, van fedél a fejem felett, van munkahelyem, és nem kell nélkülöznünk. De ha arra gondolok, másnak élnek a szülei, az enyémek miért nem, akkor a bennem lévő boldogság fénye már csökken.  Ha azt nézem, hogy mások mennyivel könnyebben élnek, mint mi, talán még dolgozniuk sem kell, és eljutnak olyan helyekre, amilyenekről én csak álmodozom, akkor már megint csökken a bennem lévő boldogságérzet.
Alapjában véve boldog vagyok a fent említett tényezők miatt.
Szép az élet, bár tele van útvesztőkkel, akadályokkal. Ezeket le kell győzni, harcolni kell. Ha el is bukunk, mindig fel kell állni.
Tökéletes boldogság. Hm...ez már összetettebb fogalom. Vajon létezik-e? Vajon él-e olyan ember, aki azt állítja, hogy ő tökéletesen boldog, nem hiányzik semmi az életéből, ha újra kezdhetné, akkor i így élne?
Állítólag azért születtünk a földre, hogy tanuljunk. Tanuljunk a hibáinkból.
Nos, ha én újra kezdhetném, annyi mindent másképp csinálnék! Most itt nem részletezem, hogy miket.
De vannak dolgok bőven, amelyeket kihagynék az életemből.
Én úgy gondolom, hogy létezik tökéletes boldogság, de időleges, vagy is csak egy pillanatnyi állapot.
Olyankor érzem azt, amikor átjár a szeretet. Pl. a gyermekeim születése, az első lépéseik, az első kimondott értelmes szavuk, az esküvőm, . Vagy amikor ismeretlen emberek megható gesztust mutatnak felém, vagy amikor a virtuál barátaim, akiket szinte alig ismerek, ráéreznek a lelki állapotomra, és vigasztalnak, erőt adnak, törődnek velem. Azt hiszem, akkor abban a pillanatban ezek az apró megnyilvánulások jelentik a tökéletes boldogságot.
Álmok, vágyak. Vannak álmaim, és vágyaim is. Az álmodozás jó dolog, nyugtató hatású, egy kicsit kikapcsol, ellazít, felvidít.A vágyak már bonyolultabb dolgok. Ezek is léteznek bennem valaki vagy valami iránt.
Hogy beteljesednek-e az álmok? Egy-kettő igen. Csak bátran és visszatérően kell álmodni!