Április-májusban kapott el az érzés. Itt az idő, megérett a pillanat a változásra, a változtatásra. Valami új kell, mert nem bírom tovább, beleőrülök, belehalok. Valami más, valami új dolog. Nem kell jobb, csak más legyen, mint az eddigi életem.
Az érdekes, hogy nem csak én éreztem így, hanem a közvetlen környezetemben élők is. Bevásárlásaim során néha összefutottam ismerősökkel, mást sem hallottam, ez is kiment külföldre, a másik családostul Német-be, a harmadik Hollandiába...stb.
Bennem is megfogalmazódott a gondolat, talán nyáron egy-két hónapra nekem is ki kellene mennem valamerre.
Kedvetlen voltam, semmilyen, céltalan- csak lézengtem, léteztem nyugodtan harag és indulatok, és mosoly nélkül. Kívülről figyeltem magam.
Most mi van? Mi történt? Ez nem én vagyok! Én mosolygok,szeretek, harcolok, összetartok, bizalmat adok. Ez nem én vagyok!! Szeretnék újra a régi, feleselős, akaratos nő lenni, aki voltam eddig.
Nos...ezt a viselkedést sokan a bolygóállásnak tulajdonították be. Ez olyan, mint fogjuk rá a medvére. Azt nem tudom, hogy az én viselkedésemben mennyire játszott szerepet a bolygóállás, de talán egy hete visszakaptam a régi énemet. Újra önmagam vagyok! Tudok újra szívből mosolyogni!
Akarok, céljaim vannak, amelyekért küzdök.
És itt van...beköszöntött a hőn áhított változás az életembe. Fenntartásokkal figyelem. Bevallom, félek, tartok tőle, mert más mint ami eddig megszokottá vált számomra. Valami új, valami ismeretlen dolog. Kihívást jelent nekem. Akarom, elfogadom, és előbb-utóbb magamévá teszem. Majd alakítom:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése