Szeretettel hozzáérni a másikhoz, az egy dolog.
Szerelemmel hozzáérni a másikhoz, óriási különbség.
És mindezt lehet látni.
A szerelem akkor marad meg, ha fel tudnak nézni egymásra,
miközben egymástól függetlenül is élik életük összes szerepét.
Csernus Imre
Szerintem pont ez a legnehezebb. Egy párkapcsolatban van bizonyos kötődés, összetartozás. Kicsit a sajátunknak tekintjük a párunkat. Ez birtoklás. Nem szabadna, de létezik. Felelősek vagyunk egymásért, ezért természetes, hogy aggódunk a másikért. De ez az aggódás ne menjen át elszámoltatásba, mert akkor már megjelenik a féltékenység. Szerintem minden ember féltékeny valamilyen szinten. Van aki csak kicsit, de van aki nagyon.Nos, a féltékenység rossz tanácsadó. Egy párkapcsolatban fő a bizalom. De nehéz úgy bízni a másikban, ha az egyik fél emberek között van, a másik meg kalitkában. Érdekes a férjemre nem, vagy csak kicsit vagyok féltékeny. Nem ad okot rá. Persze, a gondolat ott van a fejemben, de elvetem.Hogy birtoklom-e? Nem hiszem. Soha nem mondom meg neki, hogy hova menjen.De ha belegondolok, nehéz úgy párkapcsolatban élni, hogy az egyik fél erre a másik arra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése