Merengés

Tegnap este blogokat olvasgattam. Bevallom, nem nagyon szoktam, mert van nekem elég irnivalóm, ha egy röpke fél órára feljutok ide. De a barátaim írásait, akiket érdekel a véleményem, illő elolvasni.
Változatosak az írások. Van aki a mindennapjait írja le, úgyszólván naplót vezet. Vannak akik verseket, idézeteket tesznek fel, és vannak akik történeteket írnak. Legjobban a történeteket szeretem, amelyeket az ember önmaga ír, és nem valahonnan kimásol.Ezek valamennyit elárulnak az egyén lelki világáról, gondolkodásáról. Bevallom, van egy-két történet, amely mély nyomokat hagy bennem.
Mostanában nincs időm. Szeretnék kettészakadni, akkor talán mindent el tudnék végezni, amit akarok.
Régebben írtam az új dog-ról.Nagyon nem tetszett. Egy darabig nem is nagyon jártam fel. De blogoltam kitartóan. Hol történeteket, hol pedig az éppen akkor foglalkoztató gondolataimat írtam le. Az sem érdekelt, ha nem olvasta senki, de jó volt kiírni magamból. Persze, olvasták. Napi 15-25 regisztrált személy. És folytattam.Jó volt megosztani ezeket a visszatérő olvasókkal. Máshol írok. Ott komolyabban. Napi 100-120 ember olvassa az írásaimat, hozzászólnak, és jólesik, hogy figyelnek rám.
Az új dog-ot megszoktam. Erre írtam régebben az ember mindent meg tud szokni, a rossz és a jó dolgokat is. Ugyanolyan szép, sőt nekem még jobban tetszik a mostani oldalam, mint az előző.
Lettek új barátaim. Igaza van Fanuelnek, hogy mindig jönnek új lelkek. És vannak, akik itt ragadnak nálam. Hogy meddig? Azt nem tudom. De amíg itt vannak, vágyunk egymás társaságára, gondolataira, vágyunk arra, hogy mosolyt csaljanak az arcomra- addig ez mindenképpen pozitívum. Ha meg elmennek, az az ő döntésük. Valamiért elegük lett belőlem, és tovább állnak kutatni új "lelkeket". Tegyék!
A lelki kapcsolatok addig tartanak, amíg mindketten meg tudjuk adni a másik számára azt a pluszt, amitől a pozitívum beköltözik az életükbe. Nekem is hosszú idő után kilépett valaki az életemből. Nem fájt, csak nem értettem. De utólag csak hálás lehetek neki ezért a megnyilvánulásáért, hiszen ő volt az erősebb, és így utat engedett másoknak, akik százszorta jobb arcok, mint ő volt.
Jött helyette tíz "lélek". És most, hogy itt vannak, jól érzem magam, és élvezem.
Hosszas unszolásra, el kezdtem verseket írni. Régebben írtam egy-kettőt, de nem éreztem egészen magaménak. Nekem sokkal könnyebb történeteket, regényt írni, mint verseket. Mostanában írtam vagy 5-6 verset. Persze, mindegyik egy-egy konkrét személyhez fűződött. Van amelyik játékos, de van amelyik megható, és mélyebb érzelmeket tár fel.
A versírás nagyon hangulattól függő dolog nálam. Ahhoz hogy verseljek, nyugodtnak, ellazultnak , vagy éppen bohókásnak kell lennem. Akik olvasták , azt mondták, szép, jó, megható és nem gagyi.
Hát...jó, akkor néha nekik írok..