"Olyan izgatott vagyok, hogy alig tudok nyugodtan ülni, úgy kavarognak a gondolataim. Ez olyan érzés, melyet csak szabad ember ismerhet. Egy olyan szabad ember, aki hosszú útra indul, de az út kimenetele bizonytalan. Remélem, sikerül átjutnom a határon. Remélem, találkozom a barátommal, és megrázhatom a kezét. Remélem, az óceán olyan kék, mint álmaimban volt. Remélem..."
Én már feladtam... reméltem, akartam... tudat nélkül kutattam.
Azt hittem megleltem, de megint csak tévedtem............
Álmodtam. Megálmodtam. Láttam. Vártam. Törődtem vele.
Gondoltam rá. A gondolataimban létezett. Hittem. Hittem, hogy egyszer eljő,
és az álomból valóság lesz. De nem! Illúzió, mint annyi más. Ő is ugyanolyan, mint annyi más.
Már nem hiszek. Az álmok hazugok, hitegetnek.Feladtam.Többé nem keresek, nem hiszek.
Mert Ő nem létezik, nem létezhet!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése