Ronald már éjjel felfedezte hitvese eltűnését. Fájt neki szerelme árulása, de nem ment utána, nem küldött utána senkit. Hagyta, hogy a nő szabadon döntsön. Szerette annyira, hogy tiszteletben tartsa a nő érzéseit. Ha a Szőkét választotta, ám legyen. Úgy volt vele, akit visszavárnak, az talán visszajön. És ő visszavárta gyönyörű hitvesét. Persze, fájdalmat és szomorúságot érzett, de várt, türelmesen, tele bánattal.
Csillagfény reggel ébredt rá a valóságra. Amit a férfi egyetlen nap alatt mutatott- a másik oldalát, azáltal gyorsan összedőlt benne a felépített illúzió. Elé villant férje, Ronald képe. Szégyellte magát. Bűntudatot érzett. Csak azért mert férjét lefoglalták a háborús ügyek, és akkor nem tudott elég időt fordítani rá, nem kellett volna megcsalnia.
Mindegy. Utólag okos az ember. Ezt már elkövette, megérdemli a büntetését.
A férfi erős szorítása rázta fel a gondolataiból.
-Igen, megyek. De nincsenek szolgálóid?
-Itt Te nem kérdezel. A tulajdonom vagy, azt teszed, amit én mondok. Megértetted?
-Iiigen, rebegte megszeppenten Csillagfény.
Kiment, és megkereste a tálcát. Az előző esti lakoma maradványaiból pakolt rá, és tett egy kancsó bort is.
Bevitte a férfinek, aki az ágyban pöffeszkedett. Őt nézte.
-Tedd le, és elmehetsz.
Csillagfény távozás közben visszanézett.
-Mégis, hova menjek?
-A cselédek közé, a konyhára. Ezentúl ott a helyed! Ha megkívánlak, majd hívatlak!
A nő azt hitte rosszul hall. Jól becsapta maga után az ajtót.
Na, most mit csináljak? Én édes Rolandom, mit tettem Veled, és ezáltal magammal!?.
De nem sírt. Összeszorította a száját, és felvette a cselédek munkáját.
Nem akart itt maradni. De semmi esélye nem volt a szökésre. Ő nem fogja eltűrni a Szőke zsarnokosságát.
Dúlt-fúlt magában..Úgy felidegesítette magát, hogy aléltan esett össze. A Szőke azért nem volt állat, megvizsgáltatta a palota orvosával.
-A hölgy gyermeket vár- közölte az orvos.
-Miii?- hördült fel a Szőke. Elraboltam egy terhes nőt? Na,nem! Azonnal visszaviszem a férjének! Én nem nevelem a más fattyát.Befogatott a hintójába, beültette maga mellé a lányt, és Ronald palotájához hajtatott.
Ronald meglepetten fogadta.
-Itt a nőd. Másállapotban van! Nekem nem kell egy terhes nő, ezért visszahoztam.
Ronald elmosolyodott. Isten meghallgatta. Visszavezérelte hozzá a szeretett nőt. És ráadásul a várva várt gyermekét hordja a szíve alatt.
Odalépett Csillagfényhez, lágyan megfogta a nő kezét, majd átölelte. Nem kellettek szavak. Mindketten érezték, hogy összetartoznak. A nő könnyei ráfolytak férje mellkasára.
-Ne sírj- emelte fel Ronald a nő arcát. Emberek vagyunk, mindannyian követünk el hibákat, a lényeg az, hogy időben felismerjük azokat.
-Szeretlek- és megcsókolta feleségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése