Változások

Megint hétvége van. Figyelem önmagam. Változások rajtam. Fáradtság, feszültség, ingerlékenység. Talán, hogy többet dolgozom. Próbálok versenyezni az idővel? Én akartam. Annyira vágytam már rá!. Most meg rinyálok, hogy sok. Erre sincs időm már ma, meg majd azt is holnap. Furcsa nekem, de majd megszokom. És persze....
Te is mindig itt vagy a gondolataimban. Hiányzol... Nem akarok tőled függeni! Nem akarom, ha itt vagy jó kedvem van, ha meg nem, szomorú, lehangolt vagyok.
Ez így nem normális! Mindkettőnknek megvan a saját élete. És mégis. Valahol a sorsunk összefonódott. Nincsenek miértek. Úgysem találok rá választ, ahogy annyi mindenre nem az életben.
Beköltöztél a gondolataimba. Itt vagy velem állandóan. Jól van ez így? Nem tudom.
Egyre jobban fáj a hiányod. Csak tudnám , miért vonzol ennyire? Mi van benned, ami másban nincs?
Szenvedek.l Utánad, miattad.....és félek. Félek, hogy elveszítelek, anélkül, hogy megkaptalak volna. Csak egy kicsit... csak egyszer. Csak egyszer láthatnálak! Látnám a szemeidet. Szeretnék elveszni a tekintetedben. Szeretném érezni megnyugtató ölelésedet. Mintha azt mondanád: itt vagyok, ne félj, mindig itt leszek veled!
De ezek csak álmok. Álmok, vágyak. Hogy meddig élnek, meddig lesznek azok, nem tudom. Csak tartsd életben, még egy kicsit- a gondolataid által.