Valahogy bátorságot érzek hozzá, hogy megosszam a bennem szunnyadó gondolatokat... Talán nem utasítanád vissza egy hasonló kaonnexusban.. Háát jó lenne ott lenni Veled mi tagadás!
A szívembe,napok óta, csak valami furcsa bujaság ütött tanyát, és az érzés ami egyre erősebben feléd húz..
Hmmm... nem is tudom elmondani, mit jelentesz már nekem .. Talán, mert én magam sem tudom..Lehet, hogy a rajongásom irántad? Talán egy komolyodó kapcsolat? vagy egy rég várt kaland? Majd ki derül, én hiszek benne. De kalandozni, tudom, hogy szeretnék veled..Nem kellene más, csak Te, jótékony félhomály, néma csend. Na meg egy öblös, mosolygós mézes-csupor.. Kedves egy tárgy. Tartalmával, formájával mosolyt csal az arcokra is. És miért is mosolyognál még?! Hát a száján lecsorduló édes nedvet, lenyaldosnám, majd körbe-körbe járva keresném, felfedezném, édesebb, újabb ízeket a sikamlós száján a szádon. Talán közben még meg is szeretnéd.. De nem csak szájon... Hmm kalandozok.. a méz ha én adnám neked mindenütt jól állna.. Érezlek, érintelek.. érzem, látom amint a bársonyos nyakadon ül, megpihen, egyetlen cseppjében felkínálva a rétek virágok minden izét, illatát. Én lassan hozzád hajtom a fejem gyönyörködve a látványban, magamba szívva tested, bőröd illatát.. egyre közelebbről látom az aranysárga gyöngyöt, aki csókra kínálja magát selyem terítéken. Ajkam érintését feszülve várva remegsz karjaimban, tétlenül, sürgetve, félénken mégis őrülten vágyakozva.. Ajkam mint vörös forró selyem nyílik, és tapad a nyakadra. Hmmm.. A bőröd íze, a mézzel keveredve csodás koktélként oldódik a szájpadlásomon, iz zenévé. Minek táncát csak a forró nyelvem járja, lejjebb,a nyakadon, válladon.. kéj szabadul fel és lepi el testünk minden zegét-zugát és csak egy érzésért űzi hajtja az elemi ösztönünket, a beteljesülés buja ösvényén.. a benn akadt sóhajért.. Mézbe mártott ujjam tétován körbejárja melled, hasad, míg a számon lévő ízeket osztom meg a száddal..érzem ahogy megfeszül a bőröd az ölelésemtől. Tüzel minden porcikánk, az a szívünk lüktetése, és az extra hormon hatására...amit a buja vágyunk táplál.. Valahol a lélek és tudat testi határán.. Végig csókolom ragadós melleid, nem is, csókolom inkább nyalakodom, ki élvezek minden pillanatot..feneked, combod, hasad, öled, mindenedről meritek kóstolót... De mint lakomát fogyasztom.. Csöppentek ahová csak akarod, és ahová nem. Ízlelgetni, nyaldosni sokáig..sokáig... míg csak ragad.. míg csak édes.. míg a sóhaj ajkadról elakad Majd ragacsos ajkam felkínálom, hogy a nyelveddel megtisztítsd, majd újra *****dra csöpögtetek mézet.. össze édesítünk, mindent, mi csak édes lehet,és szájba veszünk mindent, mit csak lehet. A vágytól ziháló forró tested, így kiválom áldozni Érató oltárán. A bujaság templomának terített asztalánál díszvendégeként az első fogást elfogyasztanám, úgy hogy te lakjál jól. Míg a nyelvem, szám bejárja, hol sétálva, hol táncolva, öled minden rejtekét. Néha-néha felpillantva pajkos tekintetekben ölelkezve... akár lélekben szerelmezni.. Látni szemedben a tüzet,a vágyat, a kéjt. Látni amint élvezed a látványt, örülsz, hogy ez a te tested, és hogy ezt én csinálom neked. Teszem veled, érted, mert tudom, egyik legjobb dolog a világon.. Mert ez így finom.. De most! Nem hagyom, hogy gondolkozz, itt már nincs helye..várom, hogy könyörögj a megváltást ígérő kielégüléstért, várva a feloldozó orgazmust, azt a néhány reflexes mozdulatot, ami áttáncol két világ határán, és abban a pillanatban mikor a sóhajoddal kiszakad a nevem az ajkadon a tested megfeszül, majd örömöd ütemére hullámzik és nyelvem lüktető csiklódra tapasztva várom, hogy beteljesüljön, hogy hasson Ámor nyilának a mérge... Csodás.. megpihenni lihegő, megnyugvó ernyedt testeden.. Beszívni lélegzeted, figyelni ritmusát, közben lágy muzsikával kevert szíved ritmusára el szenderülni... Hmmm... Kaland? Fantázia? Ösztönök játéka? Ki tuja.... Azt hiszem, nem is számít.. De nagyon akarom!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése