Áldozatod vagyok
hajnal van, kint
sötétlik, talán még
fagy is de én a
lámpa fénykörébe
állva csendben levetek
magamról mindent
mi fedhet, s hajam
kibontva, vállamra
rázva, meztelen testemet
széttárt karral, mint
oltárra, fekve ágyra
felkínálom neked
lásd, torkom is szabad
harapd, oldalán a
lüktető eret, véremet
igya a párna vászna
ha nem éhezed, két
mellem halma éled
ahogy kezed gyúrja
rajta duzzadt rügyek
tán könnyeznék, ha fogad
beléjük marna, de fejedet
némán még közelebb húznám
ívbe hajlott háttal, s lábaim
derekadra fonnám, ma összes
álmod enyém is, ez egyszer
úgy adom magam, hogy
kérlek, gyere, vedd el
mindenem, semmit se hagyva
a kiáltó kéj kínpadjára
vonva, gyönyörödtől szagló, szomjas
ajkadtól foltos testtel, reszketve
találjon rám a reggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése