Mary monológja

Nem bántottál. Nem vétettél ellenem semmot. Legalábbis tudatosan nem. Én mégis egy időre elmentem. Elvonultam magamba nyaldosni a sebeimet. Tudod mit érzek. Hiszen Te is azt érzed. Szenvedek. Mintha kiszakították volna lelkem másik felét. Próbálok mosolyogni az emberekre, de nem megy. A fájdalom kiül az arcomra. Miért? Magamnak okoztam. Egyszerűen fájnak a szavaid, amiket másnak írsz. Nem tehetek róla. Így érzek. Itt jön a képbe az elme. Fogadjalak el olyannak, amilyen vagy. Ne akarjalak megváltoztatni! Nem akarlak megváltoztatni. Csak azt akarom,hogy rám figyelj, törődj velem, hogy érezzem. Én legyek minden gondolatod, ahogy nekem is Te vagy minden gondolatom. Nem akartam ezt, de így alakult. Olyan ez mikor elindulunk a mocsár felé. Egyetlen út vezet, melyről nem lehet letérni, mert akkor a mocsárban landolok. Megyünk az úton ketten, csendesen. Vagy veled maradok, vagy elveszek. Lehunyom a szemem. Látlak. Látom a kérdést a tekintetedben, miért? A miértekre soha nincs elfogadható válasz- ezt már megtanultam. Nézel, áthatóan. Próbálod kiolvasni a szemeimből a választ. Mert benne van. Minden ott van benne. És megérted.Nem kell megszólalnom. A tekintetünkkel kommunikálunk. és megérted, felfogod. Félek. Félek, hogy túlságosan megszeretlek, és nem tudlak majd elengedni. Lassan olyan leszel számomra, mint a levegő. Nélküled nem tudok létezni. Szomorú vagyok, magányos, talán kissé megtört is. Fáj a hiányod. Ha lehunyom a szemem, érezlek. Áramlanak felém a gondolataid, és én veszem őket. Érzem a jelenléted, érzem az ölelésed, és érzem a szereteted. Nem kell mondanod! Tudom, hogy szeretsz. Ne haragudj, ha néha bántalak. Én sem vagyok tökéletes. De nem ez a lényeg. A lényeget megértetted. Mondhatok bármit, csinálhatok bármit, mi örökre összetartozunk. Talán el kellene neveznem egy csillagot Rólad. Így minden este velem lennél. Látnálak, éreznélek. A fényed csak nekem ragyogna. Ahogy a lényed is csak az enyém. Enyém vagy. És birtokolni foglak:-)))