Mit jelentesz nekem?

Lassan ,félénken feléd nyújtom kezem.
-Fogd meg, és zárd a tiedbe szorosan- kérlek.
Úgy teszel. Megérinted. Már csupán az érintésbe, ahogy kezem a tenyeredbe zárod, beleborzongok. Rád emelem tekintetem. Hideg, acélkék szemeid kutatva és várakozón figyelnek. Belemélyedek. Olvasni akarok benne! Ki akarom olvasni, hogy mit akarsz, mit érzel?
De nem látok benne semmit. Csak hidegséget. Kész talány vagy nekem.
Itt állunk az erdő szélén. Te be akarsz vinni, körbe akarsz vezetni. Hogy megmutasd nekem az erdő csendjét, hogy érezzem az erdő sajátságos, hűs levegőjét, halljam a madarak csivitelését, és érezzem, amit csak a benne járó emberek éreznek.
Szeretem az erdőt. Egy kicsit hűvös, egy kicsit párás, az útjai sárosak, de csend van.
Olyan csend van, amit máshol nem lelhetünk fel.
-Hát jó- bólintok beleegyezően, menjünk! Vezess!
Nem szólsz egy szót sem. Csak fogod a kezem, és finoman magad után húzol.
Próbálok lépést tartani veled, de nehéz, mert piciket lépek. Lassítasz. Most Te próbálsz kisebbeket lépni, hogy együtt haladjunk. És átlépjük a küszöböt. Belépünk az erdő sűrűjébe. Ide már nehezebben jut el a fény, a fák koronája megszűri azt. Megállok, így neked is meg kell állnod. Elengedem a kezed. És felnézek. Jó mélyeket szippantok az erdő levegőjéből. Felnézek, de itt nem látom az eget. Te engem nézel, érzem. Kutatva figyelsz. Nem beszélünk. Nem kellenek szavak. Nagyot nyelsz.
Most látom, milyen szép a szád. Kicsit telt, puha, sima, kívánatos.
Jó lenne, ha megcsókolna!. Érezném ajkaimon lágy ajkai puha, nedves simogatását-gondolom ebben a pillanatban.
Közelebb lépsz. Lágyan magadhoz húzol. Beledúrsz a vállaimat övező hajzuhatagba.
Puha csókot lehelsz a nyakam ívére. Majd nyelvedet végig futtatod ugyanott. Beleremegek. Lehunyom a szemem, és Te folytatod. Olvasol a gondolataimban. Tudod mit akarok, mire vágyom. Ajkad ráhajol az enyémre. Puha csókot lehelsz rá. Csak egy leheletnyi érintés, és nem folytatod. Várod a hatást. Kínzol...
Tudod, hogy én is akarom . Egy kicsit olvad szemed hidegsége. Mintha egy pajkos villanást vélnék felfedezni benne. Játszol. Kiszolgáltatott vagyok, neked.
-Ne tedd ezt velem! Tudod, hogy őrülten akarom a csókjaidat.
-Tudom. Türelem. Megkapod. Majd.....és megfogod a kezem. Tovább haladunk. Egyre beljebb az erdő sűrűjébe. Megmutatod nekem minden apró részletét, rejtekét. Elsorolod a fellelhető madarak nevét. Amit tudsz, azt megmutatod.
Próbálok a madarakra figyelni, de nem megy. Ott dübörög bennem. Ez mind szép! De én őt akarom! Hogy csókoljon, hogy harapjon, hogy öleljen, hogy teste fölém nehezedjen.
Érezni akarom magamon a férfitest súlyát. Nem győzöm nyelni feltörő vágyamat.
Te ezt tudod. Érzed, mi zajlik le bennem. De nem könyörülsz rajtam, még nem. Te is akarod.....de vársz. Várod, hogy én mondjam ki: szeress. Már nem nagyon bírom. Ahogy lépdelek melletted, lábam remeg. Forr az egész testem. Megállok. Rám nézel.
-Akarlak. Most itt. Nagyon! Kérlek, szeress!
És te szeretsz. Úgy, ahogy eddig még senki más...