Azt hiszem az első kérdés, amit meg kell válaszolnom magamnak, hogy képes vagyok-e tenni a boldogságért, hogy képes vagyok-e szeretni még. Mert szeretni nehéz. Ha szeretsz, az nem jelenti azt, hogy téged is szeretnek, pedig szeretve lenni jó és még jobb, ha ezt a tudomásunkra is hozzák. Eltelhetnek évek úgy, hogy becsapod az agyad, de attól még nem lesz igaz, amit hiszel. Az első dolog, amit megtanultam, hogy nem az az igazán fontos, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem az, hogy milyen nagyot tud felelni a szív. Tud akkorát, hogy saját magad is megdöbbensz rajta.
Képes vagyok-e tenni? Nem tudom. Eddig azt vallottam a boldogság bennünk van. Ha békében vagyok önmagammal, akkor boldog vagyok. Ez többnyire így is van. De valami mégis hiányzik...
A szív felelete..igen, magam is megdöbbenek rajta. De mindig győz a józan ész! Már nem vagyok biztos benne, hogy mindig győznie kellene:-((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése