2012. július 20., péntek

Apró ccsodák



Mindenki életében vannak hullámvölgyek.Párkapcsolatok, magánéleti, gazdasági helyzetek, betegség,haláleset- ezek min-mind kiválthatják. Nos, én nem ezekről,hanem a hangulati hullámvölgyekről szeretnék írni.Amelyeket nem feltétlenül valamilyen esemény váltott ki, hanem csak úgy jön magától, ránk tör. Ezt hívhatnánk rövid lefolyású depressziónak is, de nem az. Mostanában nagyon ritkán van kitörően jó kedvem.Olyan, amikor nem érdekel semmi, önfeledten énekelek, esetleg táncolok is, és benne vagyok minden hülyeségben. Ez nem az ország gazdasági helyzete miatt van, amelynek hatása szinte mindenkin érezhető. Valahogy elmélyültem, lenyugodtam,bölcs, bölcsebb lettem. Sokat gondolkozok. Elmélkedek ,magamba nézek. Azt nem állítom, hogy ez jó dolog, de ez van. Olykor szomorú vagyok. Szerencsére nem haláleset, betegség, párkapcsolati gondok miatt. Csak úgy.Ha rossz az idő, ha esik az eső,ha valami vagy valaki felbosszant ez rányomja bélyegét az aznapi hangulatomra.Persze, ezek múlandó megnyilvánulások nálam. Korábban írtam a változásról, amely kb. három hete beköszöntött az életünkbe. Alkalmazkodtunk hozzá, kezdjük megszokni, elfogadtuk. Bánt, hogy gyorsan telik a nyár. Mikor én annyira szeretem! Amikor beköszönt az ősz, kicsit meghal a lelkem. Télen meg csak vegetálok. Utálom a telet, gyűlölöm! Sajnálom, de ez így van.Egy kicsit enyhít rajta a karácsony fénye, mert azt meg imádom. Hiába kötik össze a parázsló tűz a kandallóban, forralt bor, meleg, meghitt téli esték képeivel,mind mind ez engem nem érdekel. Este kicsit rossz kedvem volt.Dühös voltam, de próbáltam túltenni magam rajta, nem gondolni rá. Egy jó forró fürdő, alámerülni a habokban, na és a zene segített. Ellazultam. Ilyenkor szeretek írni. Zene a fülemben, körülöttem csend, nyugalom, és szállhatnak a gondolatok. Most a hatodik könyvemen dolgozok. Ha erősen elhatározom, hogy írok,akkor jól haladok. De ez ritkán van. Mert közben játszok, levelekre válaszolok, a nemzetközi oldalon webfordítózni is kell, mert ott ugye írnak minden nyelven: angolul, oroszul, spanyolul, olaszul, németül...stb. Vannak barátaim. Meglepően sokan, és néha rám írnak, vagy egy-két ember felcsal a chatre. Ezt nemigazán szeretem, mert olaszul vagy angolul beszélgetni nem könnyű dolog. Angolul még csak tudok,de olaszul? Ma is így történt. Rám írt egy kedves barátom,hogy felmegyek vele egy kicsit beszélgetni? Hajajj- gondoltam magamban, mi lesz így a tördeléssel? Mert közben a befejezett regényemet is tördelem. -Rendben- adtam meg magam, csak egy kicsit, mert írni szeretnék. El kezdtünk angolul beszélgetni. Gyönyörű, szívszorító olasz zenéket linkelt nekem, miután elárultam, hogy szeretem az olasz zenét. Közben beszélgettünk gyerekekről, romantikáról..stb. Meglepődtem, amikor azt írta nekem. -Szeretek veled beszélgetni. -Igen, és miért? Mert megnyugtató a lényem? -Igen. És most jött a meglepetés. El kezdett magyarul írni. Hatalmas mosolyra húzódott a szám, és megdobbant a szívem. Ez annyira csodálatos dolog! Amikor több ezer kilométerre él egy ember tőlem, és abban a pillanatban rákapcsolódik lényem rezgésére és megért,próbálja megérteni a gondolataimat.. Tökéletesen írt magyarul. Ilyen jó webfordítót talált volna? Nem gondolkoztam rajta. Csak arra figyeltem, hogy ez milyen érzést váltott ki belőlem. Az idő végtelen, de az enyém kevés. Így fájó szívvel búcsút vettem aznapra tőle. De valami melegség még utána is ott bizsergett a szívemben. Itt sokan, nagyon sokan olvassák egy nap alatt a blogjaimat. A meglepő az, hogy 90%-ban külföldiek. És lefordítják a saját nyelvükre. Van aki azt hitte riporter vagyok. A másik ember rákérdezett: erotikus regényíró?Erotikus? Ez egy kicsit szíven ütött. Nem nevezném magam annak. Sőt! Tiltakozok ellene! Bár, az utóbbi blogjaim erotikus töltetűek, de azokat közösen írjuk, közösen írtuk valakivel. Az meg, hogy néha felteszek egy-egy gyengén erotikus részt a regényeimből, az még nem jelenti azt, hogy az egész könyv ilyen stílusú. Egy kis romantikát, erotikát muszáj beletenni. Mert miért is olvasná másért az olvasó? Ha már a mindennapi életben sok ember nem kapja meg a romantikát, és a gyengéd erotikát, akkor itt élhesse át. Szeretek itt lenni. Sokkal csendesebb, mint más közösségi oldalak. Nyugodtabb, zártabb. És itt figyelünk egymásra... Olyan kis apró pozitív impulzusokat kaptam az est folyamán, melyek hatására tovaszállt a rossz kedvem. Az élet apró örömei, amelyek igenis számítanak!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése