Bárhová is vigyen az utad, te mindig önmagad maradsz. Akár a Mennyekben, akár a Himalájában vagy, te nem tudsz más lenni. A világ ugyanis nem körülötted van – te magad vagy a világ. Így aztán bárhová is mész, ugyanaz a világ lesz ott veled mindig. Az igazi változás nem attól függ, hogy épp hol vagy, mert az nem kívül történik – a változásnak benned kell megtörténnie. És hogy mit értek igazi változás alatt? Nem azt, hogy fejlesztened kell magadat. Az megint csak egy hazugság. Ha „javítani” akarod önmagad, azzal csak tovább csiszolgatod, fényezed a személyiségedet. Valóban csodálatossá teheted, de ne feledd, hogy, minél gyönyörűbb, annál veszélyesebb, mert annál nehezebb lesz megszabadulni tőle. Ezért történhet meg, hogy olykor a bűnös szentté válik, de az úgynevezett „tiszteletreméltó” emberek soha. Velük ez azért nem történhet meg, mert már túl sokat fektettek bele a személyiségükbe – szépen feldíszítették, csillogóra fényesítették. Egy bűnös könnyen megválhat a magáétól, ő ezzel nem veszít túl sokat. Legtöbbször már elege is van belőle és utálja. De ugyan hogy válhatna meg tőle egy köztiszteletben álló egyén? Hiszen olyan jól jövedelmez, akkora profitot termel egy ilyen személyiség. Emiatt tisztelik, emiatt jutott ilyen magasra a ranglétrán, és emiatt ért el akkora sikereket az életben. Nagyon nehéz ilyenkor megállni és nem tovább mászni ezen a létrán. Ennek a létrának ugyanis soha nem érsz a végére, örökkön örökké lehet folytatni rajta a mászást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése