A szenvedés megszüntetése
A szenvedés valószínűleg sohasem szűnik meg teljesen, mivel a folytonos
fejlődés útját követjük. Lehetőségünk van azonban arra, hogy elkezdjük
csökkenteni a szenvedést kiváltó okokat.
Ehhez az kell, hogy mindenre nyugodtan, intelligens és objektív szemmel nézzünk. Kívülről kell szemlélnünk önmagunkat, hogy elfogulatlanul lássuk a helyzeteket, amelyek magukba szippantanak, és nem engedik, hogy felismerjük és megnevezzük őket.
Ezután megoldásokat kell keresnünk a szenvedés okainak megszüntetésére. Mindenre vannak jó vagy kevésbé jó megoldások. Ha viszont nincs elegendő akaratunk ahhoz, hogy keressük, és még kevésbé, hogy alkalmazzuk a megoldásokat, akkor a szenvedés folytatódni fog. Sőt, egy idő után a külső tényezőket fogjuk vádolni mindazért, amivel mi nem merünk szembesülni.
A szenvedés nem múlik el magától: meg kell szüntetni.
A szenvedést nem felejtjük el: át kell alakítani bennünket gazdagító tapasztalattá.
A már felismert szenvedés, amelynek keressük a feloldását, biztosítékot jelent arra, hogy nem hoz-zuk létre újra ugyanazokat az okokat, amelyek annak idején a szenvedést kiváltották.
Az út, amely a szenvedés megszüntetéséhez vezet
Ehhez az kell, hogy mindenre nyugodtan, intelligens és objektív szemmel nézzünk. Kívülről kell szemlélnünk önmagunkat, hogy elfogulatlanul lássuk a helyzeteket, amelyek magukba szippantanak, és nem engedik, hogy felismerjük és megnevezzük őket.
Ezután megoldásokat kell keresnünk a szenvedés okainak megszüntetésére. Mindenre vannak jó vagy kevésbé jó megoldások. Ha viszont nincs elegendő akaratunk ahhoz, hogy keressük, és még kevésbé, hogy alkalmazzuk a megoldásokat, akkor a szenvedés folytatódni fog. Sőt, egy idő után a külső tényezőket fogjuk vádolni mindazért, amivel mi nem merünk szembesülni.
A szenvedés nem múlik el magától: meg kell szüntetni.
A szenvedést nem felejtjük el: át kell alakítani bennünket gazdagító tapasztalattá.
A már felismert szenvedés, amelynek keressük a feloldását, biztosítékot jelent arra, hogy nem hoz-zuk létre újra ugyanazokat az okokat, amelyek annak idején a szenvedést kiváltották.
Az út, amely a szenvedés megszüntetéséhez vezet
Annál helyesebbé válnak nézeteink, minél jobban eltávolodunk a szubjektivitástól, minél jobban elhagyjuk a felsőbbrendűnek hitt nézeteink miatti büszkeséget és a vágyat, hogy mindig igazunk legyen.
A helyes elhatározás: röviden, az önzőséget nemeslelkűséggel kell helyettesítenünk.
A helyes beszéd: arra késztet, hogy előbb gondolkodjunk, és csak azután nyissuk szóra a szánkat. Mielőtt hangot adnánk az első, érzelmek kiváltotta gondolatnak, előbb végig kell gondolnunk, hogyan fognak hatni a szavaink. Világosan kell látnunk, hogy valóban kapcsolatot akarunk-e teremteni az emberekkel, vagy csupán arra támadt kedvünk, hogy vitatkozzunk és semmitmondó szavakkal töltsük ki a csendet.
A helyes cselekvés: a helyénvaló nézetek és a nemes elhatározások logikus következménye. Emellett feltétlenül szükséges a cselekedni akarás is.
A helyes életmód: erkölcsös magatartást jelent. Mindenkinek dolgoznia kell a megélhetésért. Vannak azonban olyan munkák is, amelyek lealacsonyítják az embert. Nem az egyszerű munkákkal van a baj, hanem azokkal, amelyek az emberi méltóságot ezernyi módon döntik romba.
A helyes igyekezet: azt jelenti, hogy pazarlás nélkül használjuk energiáinkat, de egyben elkerüljük a fösvénységet is. Ha az ember a tőle telhető legtöbbet igyekszik adni és tenni, kitágítja képességeinek határait. Minél jobban igyekszik, annál többre képes.
A helyes figyelem: a figyelem a tudat legnagyobb ereje, és ha jól irányítjuk, egyre inkább növekszik.
A helyes elmélyedés: azt jelenti, hogy időnk legnagyobb részében tudatunk tengelyében tartózkodunk, és hogy fokozatosan megszabadulunk tudatunk érzelmi és mentális kilengéseitől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése