Szerencsére fizikálisan még nem tapasztaltam, milyen is lehet elveszni egy süllyesztő mocsárban, de mentálisan most éreztem, a fullasztó mocsarat. Most nem nevezem meg melyik virtuális weboldalon. Éreztem, hogy megfulladok, már sok nekem, már ott nem vagyok boldog, nyomaszt. Egy-két ismerősöm be is írta a blogjaimra, ha ilyen lehangoló blogokat írok, ha nem jó nekem itt, akkor lépjek innen, ők is azonnal lépnek, ha én megteszem. Elhessegettem a gondolatot, bár éreztem egyre inkább a rám telepedő nyomasztó érzést. Aztán léptem...Persze, akik ígérték, ők azóta is ott vannak..ennyit a virtuál barátok összetartásáról:D...A másik, én nem várom el, hogy miattam bárki is lépjen. Az én Igaz-am az volt, hogy menjek..de az én Igaz-am nem biztos, hogy a más Igaz-a is.Egyszóval..jól vagyok, nem hiányzik...Mindjárt vége a januárnak, utána lassan a télnek is..és majd csak nyár lesz már..a szívemben is:-))
Akik onnan olvasnak: nem megyek vissza..és bárki érvényesülni akar a képeimmel, akár a kedvenc zenéimmel és írásaimmal, nem én vagyok!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése