A döntés

Már régóta fogalmazódott bennem egy lépés, amit meg kellene tennem.Akkor elhessegettem, férjem rám bízta, ő nem szól bele, ahogy jónak látom. Már akkor felmerült bennem, hogy egy bizonyos közösségi oldalról lépni kell, Delete gomb és kész. Nem tettem meg, hagytam, hogy alakuljon. De a gondolat ott növekedett bennem, gyökeret eresztett. Figyeltem magam..már szinte kényszernek éreztem, hogy mindennap belépjek oda, írjak, magazint szerkesszek, mint egy rutin feladat. És én nem szeretem a nagyon megszokott dolgokat(kivétel a magánéletem és a hozzátartozóim, mert ők ugye a valóságos életemet alkotják.) Egyre unottabban tettem ezt...És a bunkó, primitív emberek tömkelege. Az utóbbi időben egyre több lett, mintha vonzottam volna őket. Nagy ígérgetések, szép szavak, egy-két ajándék, és mindjárt mosoly, szeretet, figyelem. Akkor abban a pillanatban. De kik iránt is? Fantom, szinte nem létező emberek iránt, akikről azt sem tudjuk fiú-e vagy lány. Felvetődött a kérdés: van ennek értelme? Én több leszek ezáltal? Tanulok általuk? És adnak plussztöltetet? Hasznosan töltöm itt el az időmet? Nem!! És szinte minden kérdésre Nem volt a válasz.Így döntöttem. Reggelre megfogalmazódott bennem a végleges döntés. És töröltem magam onnan. Írni, blogolni itt is tudok. És legalább nem pazarolom az időmet fantom emberek siralmas sorsának megértésére.