Elfogadás

Fogadj el olyannak, amilyen vagyok...könnyű ezt mondani. Ez lenne a feltétel nélküli elfogadás. Nincs elvárás, nincs kisajátítás, elfogadjuk olyannak, amilyen. Aki itt ezt az elvet vallotta , mindenki megbukott(köztük én is)
Mert kit fogadunk el? Akit kedvelünk, akit szeretünk, akivel jól érezzük magunkat, aki ugyanúgy gondolkodik, mint mi..azt nem mondom, hogy aki behódol nekünk, de talán ez is benne van.
Szóval..szeretünk, jól érezzük magunkat, mi ez ha nem elvárás? Rájöttem itt a földi létben elfogadás feltétel nélkül nem létezik. Talán a meditációs állapotunkban ..vagy a lélekközösségben. De az már nem a  földi lét. Úgyhogy Osho(bölcs tanítóm elmélete) Megbukott:-((
Elfogadjuk a párunkat. Mert szeretjük, mert megszokjuk, mert féltjük, óvjuk... Elfogadjuk a barátainkat, mert kölcsönösen várunk a másiktól törődést, segítséget- elvárások. Vagyis ez sem feltétel nélküli. De hogyan fogadjuk el azt, aki csak ígér és soha nem tartja be? Aki hazudik és lebukik állandóan? Vállalkozó révén vannak alkalmazottaink. Mi lenne ha ők is egy nap nem jönnének vagy nem x órát dolgoznának? Felbomlana minden. Nem tudnánk a megrendeléseket időben szállítani és akkor minket sem fogadnának el. Elfogadjuk az erőszakot, a gyilkosságot, a pénzéhes világot, hogy van létezik ilyen is(sajnos) de a gondolatot nem tesszük magunkévá, nem a saját világunkban fogadjuk el.
Elfogadok valakit..várok rá, örülök ha ír, de miért? Mert én is írok, ha ajándékot ad megköszönöm, nemhogy ki sem nyitom a leveleit, mert akkor már nem kapcsolatról beszélünk.