Mindig is szerettem az állatokat. Kislánykoromban a tyúkokat, libákat, macskákat , teheneket- ezek voltak otthon. Ahogy nőttem pedig a lovakat, kutyákat. Rájöttem , ezek az állatok gondolkodnak. Mindkettő másképpen. Másképpen viselkednek. Úgy gondoltam, Isten azért teremtette az állatokat, hogy éljenek. Létezésükkel bűvöljenek el minket, és nem azért, hogy megegyük őket. Ahogy nőni kezdtem, megszenvedtem minden állat halálát. Azokat is, amelyek maguktól hunytak el, és azokét is akik életét az ember oltotta ki. Soha nem vágtam el egyetlen állat nyakát sem! Erre büszke vagyok! Nem tapad vér a kezemhez..talán ezért van az, hogy szinte soha nem álmodok állatokkal.
Nos..az oroszlánok..nem szerettem. Nem érdekeltek. A lányom volt oda sokáig értük. A farkasok. Tudtam, hogy léteznek. Tudtam, hogy nem hatalmasok, és a szemük. Az érdekes. Mindent kifejeznek vele. A vadságot, a fájdalmat, az akarást..
Köszönöm a szép képeket, amelyeket kapok a farkasokról, magam is meglepődök, de hatnak rám:-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése