Néha jó kedvünk van, máskor meg kevésbé jó. A hangulati hullámzásainkat befolyásolhatják a külvilágtól kapott impulzusok, felbosszantanak, sárga csekkek, anyagi gondok, egy vita, egy elvesztett állás, megcsalás, csalódás..de az időjárás is.
Vagyunk itt néhányan akik utáljuk a telet, és ez bizony rányomja bélyegét olykor a hangulatunkra, köztük az enyémre is. Itt két napig tartott a tél, ma már csodás tavasz volt. Egy picinyke remény, hogy jön, itt vagyok, élek- súgta agyamba, ne szomorkodj...Mit mondjak, nehéz felrázni magam. Tegnap megfordult bennem, hogy nem írok többet. Itt nem...Miért? Nem tudom..csak úgy rám tört az érzés..Aztán a férjem mondta mosolyogva, ne töröld magad, hiányozna. Ne foglalkozz a hülyékkel, majd rájössz a dog nem a Te közeged, én türelmes vagyok- és mosolygott. Ránéztem, és tudtam, igaza van. De szeretek itt lenni! Nem kell foglalkozni a primitív emberekkel(mondjuk ők eddig sem érdekeltek) még levegőnek sem néztem őket, mert a levegő kell, a primitív emberek pedig nem.
Próbáltam élvezni a 14fok meleget...és hagyni..hagyni, hogy legyen. Legelső itteni lelki társam, lélekfőnököm(?), ma alaposan kiosztott. Amit mondott, tudtam, hog igaza van. Én is úgy teszek, csak olyan túlérzékeny vagyok..és bizony még mindig van aminek nem kellene és mégis fáj...
Mint a profilomon is olvasható, nincs nálam második esély. Mert tudom, ha az elsőt elbaltázza ugyanazzal a hibával fogja elbaltázni a másodikat is. De mindenki? Miért nem veszi észre, ez az a pont, ahol változtatni kell, hogy ne essen önmaga hibájába, hanem tovább léphessen?
Egy embernek adtam először egy második esélyt. Elbukta - csúnyán. Utána még egynek- Ő is ugyanott vérzett el, mint az első körben. És harmadszorra is adtam valakinek második esélyt. De miért? Azt hittem más lesz? Tanul a hibáiból és megváltozik? Nem! Egyik sem változott meg. Mindegyik azóta is vívja saját harcát. Az első az anyagi gondokkal küzd a fent maradásért..a másik önmaga lelkével, de csak hajtogatja, ilyen, egy mocsok, szemét ember- ezt ő mondta. És a harmadik..önmaga démonjaival küzd, a félelemmel. Érte fáj a szívem..de ez van.
Úgyhogy még egyszer senkinek nem adok második esélyt, mert nem érdemes!
Továbbra is azt vallom, aki menni akar..menjen...és nincs Viszlát..az utunk, közös utunk itt véget ért....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése