Minden szamszárikus kapcsolatot a karmikus nyomok formálnak. Hangulatok, gondolatok, érzelmek, szellemi képek, észleletek, ösztönös reakciók, „józan paraszti ész”, még a saját személyazonosságunk is mind a karma által irányítottak. Például felébredhetsz lehangoltan. Reggelizel úgy tűnik minden rendben, de ott a lehangoltság érzése, amit nem tudsz hova tenni. Azt mondjuk, hogy ebben az esetben néhány karma érlelődik. Az okok és feltételek olyan módon jöttek össze, hogy a lehangoltság megjelenik. Száz oka lehet annak, hogy ezen a bizonyos reggelen ez a lehangoltság felbukkanjon, és millióféleképpen megjelenhet. Éjszaka is megjelenhet mint egy álom.
A nap folyamán a tudatosság megvilágítja az érzéseket, és megtapasztaljuk a világot, érzékelési és tudati tapasztalatokat szőve az egész értelmes életünk köré. Éjjel a tudatosság visszahúzódik az érzékekből, és az alapban tartózkodik. Ha kifejlesztettünk egy erős gyakorlatot a jelenlétre, sokat tapasztalva az üres, ragyogó tudatot, akkor éberek leszünk ebben a tiszta, világos tudatosságban. Azonban a legtöbbünknél ez a tudatosság a szennyeződéseket, a karmikus nyomokat világítja meg, és ezek álomként jelennek meg.
A karmikus nyomok olyanok, mint a fényképek, amiket minden egyes tapasztalatról készítünk.
Megragadással vagy viszolygással történő bármilyen reagálás, bármilyen tapasztalatra – emlékekre, érzésekre, érzékszervi észlelésekre, vagy gondolatokra – olyan, mint elsütni egy fotót. Alvásunk sötétszobájában pedig kidolgozzuk a filmet. Az, hogy egy éjjel mely képek kerülnek kidolgozásra, az utóbbi időben tapasztalt másodlagos feltételek határozzák meg. Néhány kép vagy nyom mélyen belénk ég az erőteljes reakcióktól, míg mások, a felületes tapasztalatok eredményeképpen csak egy halvány vázlatot hagynak. A tudatosságunk, mint a kivetítő fénye, megvilágítja az ösztönzött nyomokat, amelyek megnyilvánulnak, mint az álom képei és tapasztalatai. Összefűzzük őket mint egy filmet, mivel ezen a módon teremt a pszichénk értelmet, aminek az eredménye egy feltételes hajlamokból és szokás jellegű személyazonosságból létrehozott elbeszélés: az álom.
Ugyanez a folyamat nem szünetel akkor sem, amíg éberek vagyunk, létrehozva azt, amire általában úgy gondolunk mint a „mi tapasztalatunk”. A dinamikát könnyebb megérteni az álomban, mert a fizikai világ korlátaitól és a racionális tudatosságtól mentesen figyelhető meg. A nap folyamán, bár még mindig ugyanazzal az álom- készítő folyamattal foglalatoskodunk, a tudatnak ezt a belső tevékenységét kivetítjük a világra, és azt gondoljuk, hogy a tapasztalataink „valósak” és a tudatunkon kívüliek.
Az álomjógában a karma megértésével neveljük a tudatunkat, hogy az álom tapasztalatra másképp reagáljon, ami ugyan új karmikus nyomokat eredményez, de ezen karmából felkelő álmok jobban támogatják szellemi gyakorlatunkat. Ez nem az erőről szól, arról, hogy a tudatosság, elhatalmasodván elnyomja a tudatalattit. Az álomjóga inkább a megnőtt éberségre és belátásra hagyatkozva lehetővé teszi, hogy pozitív döntéseket hozzunk az életben. A tapasztalat dinamikus felépítésének és a tettek következményeinek megértése elvezet a felismerésre, hogy minden tapasztalás lehetőség a szellemi gyakorlásra.
Az álom gyakorlat egy módszert is ad a jövőbeli karma magjainak elégetésére az álom folyamán. Ha az éber tudatosságban tartózkodunk az álom folyamán, hagyhatjuk, hogy a karmikus nyomok, amint felkelnek, ön – felszabaduljanak, és így nem nyilvánulnak meg az életünkben, mint negatív állapotok. Ahogy az ébrenléti életben is, ez csak akkor történik meg, ha a rigpa (éber tudatosság) nem-kettős éber tudatosságban, a tudat tiszta fényében tartózkodunk. Ha ez a számunkra még nem lehetséges, akkor kifejleszthetünk hajlamokat, hogy szellemileg pozitív viselkedést válasszunk, akár az álmunkban is, amíg túl nem tudunk lépni mind a megszokásainkon, mind a dualizmuson.
Legvégül, ha megtisztítottuk a szennyeződéseket, amíg egy sem maradt, nincs film, nincs rejtett karmikus befolyás, ami kiszínezi és formálja a tudatosságunk fényét. Mivel a karmikus nyomok az álmok gyökerei, ezért amikor teljesen elhasználódtak, csak az éber tudatosság marad: nincs mozi, nincs történet, nincs álmodó, és nincs álom, csak a ragyogó alapvető természet, ami az abszolút valóság. Ezért van az, hogy a megvilágosodás az álmok vége, és úgy ismert, mint a „felébredés”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése