Minden kislány, majd nő a tökéletes férfiről, a lovagról, a fehér lovas királyfiról ábrándozik. De mikor megismerjük, rájövünk, hogy nem tökéletes ő sem, ahogyan mi sem vagyunk azok. Tökéletes ember nincs. Sem férfi, sem nő nem létezik ebben a formában. Emberek vagyunk mindannyian, különbözünk, mégis egy helyről származunk. Tele vagyunk hibákkal...vagy a neveltetésünkből, vagy az örökölt génjeinkből kifolyólag, vagy a társadalom ruházta ránk azokat.
Az már előrehaladást jelent, ha felismerjük a hibáinkat, pláne ha próbáljuk alkalomadtán korrigálni is azokat.
Milyen is a tökéletes férfi?
Nekem: jóképű, művelt, őszinte, monogám, (hűséges), humoros, szeretni való, segítőkész, figyelmes, gyengéd, és persze állandóan Nőnek érezzük magunkat mellette.
Mikor nő egy nő? Ha tud csábítani, okos, igényes, stílusos, művelt, olykor humoros.
Tehát az előbbiekben felsorolt összes tulajdonsággal rendelkező férfi nincs(a regényemben Marc). Mi van akkor, ha rádöbbenünk erre? Vagy elválunk csalódottságunkban, hát ha a másik jobb lesz(de nem), vagy mélyen magunkba nézünk, és megkérdezzük magunktól, vajon én olyan vagyok amilyet ő is szeretne? Nem 100%-osan. Akkor az utóbbi történik. Elfogadjuk, és szeretjük..nem látva a hibáit, mert az is ő, a párunk, akinek hűséget, kitartást, szeretetet fogadtunk. Lehet-e megígérni bármit is? Nem! Mert nem biztos, hogy be tudjuk tartani. Soha nem tudjuk, mit hoz és egyáltalán lesz-e holnap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése