Mint olvashattuk, várfarkasok bizony léteznek, ahogyan vámpírok is. Köztünk élnek és még sem tudhatjuk biztosan kik is ők. Persze, ne úgy képzeljük el, mint a filmekben, a vámpírok embereket ölnek a vérért- mert ezzel táplálkoznak, a vérfarkasok pedig emberek, de olykor hatalmas farkasokká változnak át. Léteznek. Bár mindenki abban hisz, amiben akar.
Minden ember elgondolkozott azon (legalább egyszer életében) hogy milyen állat lenne szívesen. Melyik állat az, amelyiknek önmagán leginkább érzi az állat jellemzőit. Hozzám a lovak állnak legközelebb. Már néhányszor leírtam, miért. Van akinek az oroszlánok, máshoz a farkasok, és van bizony akikhez a pillangók állnak a legközelebb.
Sanan gyönyörű fiatal nő volt. Élte az átlagemberek mindennapi életét. Látszólag... De tudjuk, a látszat csal, ezért próbáljunk meg mindig a dolgok mögé nézni.
Szóval..dolgozott, házimunkát végzett, néha eljárt társasági összejövetelekre, mint minden ember. De volt egy másik élete is. A saját belső világa, ahol egyedül volt. Az volt aki mindig is szeretett volna lenni, független és szabad. Itt a felépített saját kis világában gyakran álmodozott , és boldog volt.
Egyik este egy születésnapi partiról sétált hazafelé. Legjobban sétálni szeretett, mert ilyenkor nem kellett senkire sem figyelnie, csak önmagára.
Szabadon csapongtak a gondolatai. Este volt. Sötét. A csillagok szépen ragyogtak az égen. Mindnek megvan a saját helye. Milyen szép!- feledkezett bele a látványba. Ekkor érezte, hogy az ember ilyen parányi része az univerzumnak. Furcsa neszre lett figyelmes, mintha valaki követné. Hátra nézett, de nem látott senkit. A zajt továbbra is hallotta.
Semmi baj- nyugtatta magát, nem félek! Úgyis az következik be, aminek történnie kell! Hirtelen egy állat árnyékát vette észre. Nagyot dobbant a szíve...Egy oroszlán? Itt? Mindjárt felfal! Az állat elébe került. Egy hatalmas farkas volt. Úgy tudta, ekkora farkas nem létezhet. Bizonyára csak képzelődött- hessegette el magában a gondolatot, majd belecsípett a karjába, hogy ébren van-e.Ébren volt. A farkas továbbra is ott állt előtte. De nem vicsorgott rá. Szomorú szemeivel őt nézte. El kezdett rá figyelni. Milyen szép ez az állat! Érdekes, ő soha nem szerette a farkasokat. Vajon mit akar tőlem? Elmosolyodott. Mint a modernkori Piroska és a farkas meséje. A mesék valóságok lennének?- merengett tovább.
Leguggolt a farkashoz, majd kezét óvatosan az állat feje felé nyújtotta. A farkas nem reagált. Csak állt mozdulatlanul és a lányt nézte.
Sanan megsimogatta az állat fejét. Milyen puha a szőre! Bárcsak érteném mit szeretnél! Ekkor az állat megszólalt.
-Már amióta megszülettél figyellek. Vigyázok Rád, óvlak Téged mert bevésődtél. A farkas tovább folytatta.
-Felnőttél, velem kell jönnöd! Ez nem a Te világod, mindig is más voltál, mint a többiek, és ezt Te is tudod.
Sanan tudatáig lassan jutottak el a szavak. Kérdezni akart , de a farkas megelőzte. Tudta mit akar a lány kérdezni. Látta minden gondolatát, hiszen a része volt. Ők együtt léteztek az idők kezdete óta, így alkottak egységet, csak a lány minderről semmit nem tudott.
-Nem kel félned! Az én világom a te világod, Te én vagyok, és én Te, belőled egy darab. Sanan megrázta a fejét. Nemigazán értette. Ő ember. Itt van egy hatalmas farkas előtte, amilyen elvileg nem is létezhetne, és arról beszél, hogy összetartoznak. Vele kell mennem. És mit csinál majd? Később felfal, pici farkas gyermekeink lesznek? Nevetséges álom ez az egész!
-Nem álmodsz- folytatta a farkas, de ne gondolkodj! Vonatkoztass el hogy itt milyen alakban fordulunk elő. Ha ezt megteszed, megérted a létezés értelmét.
Gyere velem!
Sanan elmosolyodott.
-Hát jó..menjünk. Nem tudom ki vagy mi vagy valójában, de bölcs dolgokat mondasz. A bizonyíték, hogy nem az vagy aminek látszol, hogy nem bántottál. és ahogy veled kommunikálok, olyan szeretet öntött el, amilyet még soha nem éreztem.
-Bízz bennem, szeretlek! Ahogy ezt kimondta különös fény gyúlt ki a szemében.
Sanan felült a farkas hátára és elindultak. Boldog volt. Érezte, összetartoznak. Örökre.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése