Tegnap este kedves barátom Dali, jól kiosztott. Az ő részéről igaza volt. Nekem fel sem tűnt, hogy már naponta melankolikus blogokat írok. Én elmélyültnek éreztem, mivel most ilyen hangulatom van, lassan 3hete. Én nem nevezném depressziónak. Ő nem tudja, hogy én télen ilyen vagyok. Ez a tél hatása. Egyszerűen utálom, gyűlölöm a telet, és alig várom, hogy véget érjen. Szinte csak átvegetálom az egészet. Szenvedek. Már többször elgondolkoztam azon, jó lenne ha medve lehetnék, és téli álmot aludhatnék. De nekem nem az a sors jutott. Nos..jólesett a törődése. Azt éreztem, hogy erősen megrázza a vállam, mélyen a szemembe néz, és követeli, hogy nézzek rá. Hagyjam abba az elmélyülést. Rendben...este írtam egy humoros részletet. Most elsősorban neki ajánlom, hogy megnyugodjon, jól vagyok. Csak értse meg, a tél ezt teszi velem:
Szirének
Anthony átölelte a hajó korlátjánál támaszkodó Maryt, aki a csillagokat kutatta. Nem látta a legfényesebben ragyogó csillagot, Marc csillagát. -Min gondolkozol? -Keresem a csillagunkat, Marc csillagát. Elneveztem egyet róla és mindig kísért fényével útjaim során. -Hogy Te milyen romantikus vagy!-a férfi puha csókot lehelt a nő ajkára. A legénység nem szólt egy szót sem. Furcsa volt, hogy a mögöttük levő hajó kapitánya velük utazott, de ez nem az ő gondjuk volt. Őket a munkájukért fizették és nem a véleményükért. Fütyörészve , olykor énekelve végezték munkájukat. Thomas, az első tiszt sem szólt semmit. Igaz, hogy ez a férfi nagyon hasonlít Marcra, de szerinte nem ő volt. Mindegy. Ha a kapitány boldog, akkor hagy higgye, hogy ez a férfi Marc. Anthony nem adott utasításokat senkinek, hiszen ezen a hajón ő csak egy vendég volt. A kapitány vendége, akit tudta nem akar többé elengedni, mert szereti. -Félsz Sedé? Mary ránézett sötéten csillogó szemeivel. -Nem. Itt vagy velem. Amíg nem voltál itt addig sem féltem, csak állandóan sóvárogtam utánad. Elmegyünk Dohusra, és hátha többet megtudunk Marcról. A tenger nyugodt volt. Éjszaka volt. Semmi nem törte meg az éjszaka csendjét. Talán csak a kapitány kabinjából kiszűrődő nyögések és sóhajok... Mary újra boldog volt. Szomorú, haldokló lelke új reményt kapott, és megtelt szeretettel. Már nem érekelte, hogy ez a férfi Marc, vagy csak az utánzata. Szerette. Nagyon. Teste- lelke eggyé vált vele. Hajnalban csodálatos énekhangok törték meg az alig ébredező természetet. Maryék is felébredtek a csodaszép ének hallatán. Mindketten felmentek a fedélzetre. A legénység szájtátva hallgatta az éneket. -Thomas! Mi ez? Hol vagyunk? -Hm..eltévedtünk, nem kelet felé megyünk. -Azonnal fordítsa vissza a hajót! Úgy tűnik nem messze innen a szirének öble van. Nem akarom, hogy a legénység odavesszen! -Már nem tudok visszafordulni- közölte kétségbeesetten Thomas. -Egy kis figyelmet kérek!- szólalt meg Mary, lassan elérjük a szirének öblét. Nem tudunk visszafordulni, mindenki maradjon kizárólag a fedélzeten! Ne hajoljanak ki, és ne engedjenek a csábításnak! Máskülönben odaveszünk! A másik hajó jön utánunk? Nem látom. Kérek egy távcsövet! De Mary nem látta a Blue Eyes-t. Hogy maradhatott le ennyire! Reméljük nem lesz a szirének zsákmánya! Hiába erőltette a szemét, nem látta. -Thony! Csónakba szállunk és visszamegyünk? -Sedé, veszélyes. Ne áldozzuk fel magunkat! Köd van, nem látjuk. -De a hajód! -Bízzunk Istenben! Közben az énekszó egyre közelebbről hallatszott. -Ha csendben maradunk, akkor nem jönnek fel a hajóra. Így is tettek. Csendben közelítették meg az öblöt. De James nem bírt ellenállni egy csodálatosan szép szirénnek és kihajolt. Azonnal lehúzták őt a vízbe, ölelgették, csókolgatták. Ekkor egy fiú emelkedett ki a vízből. Kezében hegedű volt, és gyönyörűen játszott a hangszeren. kísérte a szirének énekét. -Állj! -hagyta abba a zenélést. Ha bántjátok, soha többet nem zenélek nektek! A szirének egy pillanatra elengedték a férfit, aki menekülni próbált. Ekkor lépett a fedélzetre Mary. A szirének egy pillanatra meglepődtek, nőt, kapitánynőt nem nagyon láttak erre. James kihasználta a pillanatot és visszamászott a hajóra. -Nos, hagyjatok békével elmenni minket. Nem akarunk vérontást. Veletek szemben előnyben vagyunk. Vannak fegyvereink, egy lövés és meghaltok. -A víz alatt nem értek utol minket, az a mi birodalmunk- szólalt meg az egyik szirén. -Ott nem. De mi nem megyünk a vízbe. Miest feljöttök a hajóra, lelövünk titeket. Engedjetek el békével, utunk nem erre vezet, és a fiút is magunkkal visszük! -Nem! Ő a miénk! Azért van még életben, mert szépen zenél. Amúgy már rég felfaltuk volna. Mary tudta, valamit fel kellene ajánlani a fiúért, de semmi nem jutott eszébe. Ekkor lépett mellé Anthony. -Engem. Ajánlj fel Mary a fiúért. Visszaúszok. Túlerőben vagyunk. -Nem! - tört ki magából Mary. Nem! Téged még egyszer nem engedlek el! Nem akarlak elveszíteni, most hogy megtaláltalak! -Bízz bennem!- súgta neki Anthony. -Itt vagyok- lépett közelebb a hajó korlátjához, hogy a szirének láthassák. Engedjétek el a fiút helyettem! Én maradok veletek! -Micsoda jóképű férfi- szólalt meg az egyik szirén. Ölelgetünk, csókolgatunk, utána felfalunk. Anthony elmosolyodott. -Nem hiszem. Én is zenész vagyok. Mary felvonta a szemöldökét. Ő nem tudta, hogy Marc valamilyen hangszeren játszott volna. Bár ha Anthony nem Marc, csak hasonmás, akkor játszhat hangszeren. -És hol van a hangszered?- kérdezték a szirének. -Mindjárt hozom. Miest a fiú felér a fedélzetre. A szirének sem voltak buták, nem hittek neki. -Előbb hallani akarjuk, hogy hogy játszol. -Na, ebből elég!- lépett közbe Mary. Elővette pisztolyát és a levegőbe lőtt. Megmondtam, nem akarok vérengzést! Egyetlen lövés és meghal egy közületek. Utána szép sorban mindannyian. Ne tegyétek próbára a türelmemet! Engedjétek el a fiút! Joe- így hívták a fiút, átúszott, majd felhúzták a fedélzetre. A szirének visszavonultak, bár bosszút esküdtek. Maryék irányt változtatva gyorsan elhaladtak. Joe hálás volt, amiért kiszabadították. -Köszönöm Kapitány- fordult Mary felé. -Szívesen. Mary elmosolyodott. Ha megnyugodtál és nem vagy fáradt, játszol nekem, nekünk valami szépet? -Igen. Csak szeretnék pihenni egy picit. -Rendben, gyere velem! Mary levitte a kabinokhoz, majd egyet átadott a fiúnak. -Itt pihenhetsz- és rámosolygott. Visszament, és megkereste Anthonyt. -Thony, Te milyen hangszeren játszol? A férfi ránézett. Kutatva a lány szemében. -Neeeee!.- és Mary hahotázni kezdett. Majd jól széttéptek volna a szirének a zenetudásod bemutatása után! -Csak időt akartam nyerni- közölte a férfi. -Háát ezt megúsztuk. Most már irány Dohus! Hoppá! Megkerült a hajód! A Blue Eyes feltűnt mögöttük. -Azt akarja Hölgyem, hogy távozzak?- vigyorgott rá Anthony. -Neem! Maradjon Uram velem!- és ajkát csókra nyújtotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése