Az vagyok akinek érzem magam- ez így igaz. Pár napja megint a lélek útjai foglalkoztatnak. Csak kellően nyugodt állapotban tudok erről írni. Mostanában az vagyok. Kellően nyugodt. És csak várok, hagyom hogy legyen, hagyom, hogy a dolgok megtörténjenek velem. Mire várok? Hogy vége legyen a télnek és újra éledezzen a természet. Az Életre. Arra az életre, amelyet annyira szeretek. Most egy kicsit belém nyilallt egyik barátom szava. Én azt szeretem, arra vágyom, amit ő utál. Igen. Én most haldoklom, Ő meg nyáron. Ő Most van itt, hogy vígaszt nyújtson a melankolikus napokon. Én meg remélem nyáron is ott leszek neki.
Értékes gondolatokat kapok itt. A zaklatások mellett több a pozitív dolog, ahogyan az életemben is a jó dolgok vannak túlsúlyban.
Csak beszélgettünk. Spontán. Ami jött. Mindenről. És közben nem győztem kapkodni a fejem. De jó témák! Nekem eszembe sem jutottak.
Visszatérek a szárnyaláshoz. Bizonyára néhányan már tapasztalták milyen az , amikor a lélek szárnyal. Sokan ezt az érzést összekeverik a szerelemmel. De ez nem a szerelem. Hogy a későbbiekben köze lesz-e hozzá? Nem tudom. Odáig nem jutottam el.
Mi is az a lélek- szárnyalás? Amikor érzed..várod..érzed, hogy itt van benned.
Nem kell, hogy szóljon, tudod mit akar kifejezni, hiszen Te is ugyanazt érzed.
Lélekdarabja beilleszkedik a tiédbe és felviszed magaddal. Lebegtek. Gondtalanul, lazán, könnyedén. De eddig még akikkel szárnyaltam, leestek. Megszűnt az illeszkedés. Miért? Talán mert ez az állapot is véges. Talán mert egyikőtöknél győz az Ego(vagy mindkettőtöknél) az érzelmek felett. Talán a másik lélek még nem kész arra, hogy tovább veled maradjon..talán mert megjelenik a vágy..
A lényeg az, hogy ezek csodás pillanatok.
Azon gondolkozom, ha megtalálom a lélekpárom, ő meddig marad velem? És mennyire fog fájni az illeszkedés megszűnése? Kérdések, amelyekre még nem tudom a választ.
Viszont van még itt valami. A gondolat nem az én fejemből pattant ki. Mi van ha magamnál erősebb lélekdarab illeszkedik be, és rám telepszik, uralkodik felettem? Nem tudom. De szívesen megtapasztalnám. Bírna-e uralkodni felettem, vagy az Ego közbeszólna és kidobná? Bár azt sem tudom, hogy a lelkek uralkodnak-e egymáson. A lelkek egyenlőek- szerintem. Ugyanis csak az azonos szinten lévő lelkek kereshetik egymást itt e földi életben.
Egy lélekdarab nem rég kiesett belőlem. A beilleszkedés megszűnt. Néhány napig fájt a hiánya. Ürességet éreztem. Már nem sóvárog utána. A lelkem elengedte őt.
Miért esett ki? Mert közbelépett az Ego- nem tudtuk levetni az összes személyiségburkot(hazugság, féltékenység, elvárások, birtoklás). Az érdekes az, hogy már nem érzem magamban. És többet nem tudok szárnyalni vele:-(
Vajon a lelkek is birtokolják egymást? Alárendelik magukat a másiknak? Szerintem igen. Mert a szárnyalás pillanatában együtt vannak, csak egymást érzik, valamilyen szinten birtokolják egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése