Hideg téli hónapok közepén jártunk. A megmaradt vár- romokat vastag hótakaró borította. A vár falánál picinyke forrás húzódott, melynek hűs, tiszta vize erőt adott. Tél volt. A várhoz felvezető út csúszóssá vált. Elhagyatottnak tűnt. Életnek nyomát sem lehetett felfedezni. Halott volt a táj, még egy magányos macska nyávogását sem lehetett hallani.A kietlen táj csendes magányát lódobogás zavarta meg. Lovak patazaja dübörgött nyomot hagyva a fehér, kristályosan csillogó hóban. Majd a csapat megállt. Az elején egy fekete ruhába öltözött hölgy díszelgett: Lady Pataya.Sötét ruhája erős kontrasztott váltott ki a tél vakító fehérségében. Könnyedén lepattant éj fekete lováról.
-Itt megpihenünk!- fordult a többiek felé. Talán van még egy ép helyiség a várban, ahol megszállhatunk éjszakára. Mi négyen bemegyünk, várjatok itt kinn türelemmel, amíg visszajövünk! Körülnézünk!
Elindultak. Lady Pataya kezét a kardja markolatán tartotta. Lovagjai szorosan mögötte haladtak. Éberen, készen minden váratlan mozdulatra.Ők a ladyt védték. Erre esküdtek fel. Hirtelen egy magas kapu nélküli várfallal találták szemben magukat, amelyen egyetlen rés, ablak sem volt található.
-Most mi lesz?- nézett rá James.
-Keresünk bejáratot, vagy csinálunk!. Valahol csak bejártak a lakók a várba! Tovább haladtak. Egy aprócska mélyedést vettek észre a várfalon. Itt a tégla kivehető volt.
-Itt van, kibontjuk!- rendelkezett a lady.
James és Jonathan neki kezdtek. Szépen kiszedték a mozdítható téglákat. Mikor már akkora volt a rés, hogy egy ember befért, abbahagyták a falbontást.
-Bemegyek!- közölte a Lady.
-Nem engedhetjük- felelték kórusban a lovagok.
-Ez parancs!- mosolygott rájuk úrnőjük ellenállhatatlan mosolyával. Majd belépett a várfalon át.Ahogy a vár belső oldalára került egy férfivel találta magát szemben. Meglepődött. Nem gondolta, hogy találnak itt valakit. Olyan elhagyatott volt ez az egész birtok. Felnézett a férfire. Lassan emelte rá sötét szemeit.
-Üdvözlöm- köszöntötte a férfi mosolyogva. Illik így behatolni más várába?
A lady meglepődött.
-Sajnálom. Nem gondoltam, hogy lakik itt valaki. Szeretnénk éjszakára megszállni kis csapatunkkal. Még be sem mutatkoztam: Lady Pataya vagyok.
A vár mégis csak védelmet nyújtana a vadállatok s a hideg ellen.
-Egyetlen használható terem van, ott én lakok- közölte a férfi.
-Értem- bólintott a nő csalódottan.
A férfi látta a szomorúságot, a visszautasítást a nő szép arcán.
-Valamit majd csak kitalálunk- Gabriel a nevem- nyújtotta kezét a férfi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése