Régebben írtam néhány fantasy felnőtt mesét, de amúgy a fantasy világa távol áll tőlem. Filmekben sem nagyon kedvelem. Kivétel az Avatar és a Twilight. Az elsőn többszöri megnézésre is könnyekre fakadtam. Talán mert a történet közel állt hozzám. Lelkek fája, Istennő(az Egyetlen)..stb. A Twilight-ot a modern kori Rómeó és Júlia történetének érzem. Fantasy könyveket sem olvasok, inkább jöjjenek a médiumok, klinikai halál..stb.
Mégis itt létem kezdetén megismertem valakit, aki nagyon otthon volt a fantasy világában. Egyik délelőtt felajánlotta írjunk egy rövidke fantasyt. Majd ő elkezdi és kitalálja a szereplőket is. Hm..fantasy- nem nagyon tetszett. Idegenkedtem tőle.
De nem szoktam megfutamodni. Hát jó- egyeztem bele.Elkezdte. Mit mondjak? Lenyűgözött a leírói készsége, tájfestés..stb. Nehezen kezdtem neki a folytatásnak. Az első mondatokban a férjem segített, utána már gördülékenyebben ment. A férfi másnap elköszönt. Nem értettem, miért? Még meg sem hagyta, hogy éljek az utolsó szó jogával. Törölte magát s többet nem futottam össze vele. Pár napra rá megismertem valakit. Szelíd, óvatos lénye megfogott. Nem ismertem. De nem is érdekelt, hogy ki Ő valójában. Felajánlotta, Ő szívesen folytatná a fantasyt- ha engedem. Engedtem.Ő vitte a harcokat, küzdelmeket, én írtam az érzelmi részeket, a szerelmet, a romantikát
Elkezdtük. Ugyanaz a felállás. Elkápráztatott. Átvitt a fantázia mesés világába. Jól haladtunk. A történet szépen alakult. Olyan 4 oldalnyit írhatott és Ő is elköszönt. Nem értettem miért, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájt a távozása. A fantasyt hagyom egyenlőre. Bár még mindig belelesek olykor egy- egy pillanatra Eliené főpapnő és Zorga(a szellemek vezetője)gyűlölettől vezérelt világába. Itt maradtam egyedül egy megkezdett fantasy történettel...majd megírom..majd...
A történet, amely bizony kivágja a férfiakat a mentális világomból....:-((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése