Érdekes érzések kavarognak bennem. Nem is olyan régen jöttem haza egy félig kötelező rendezvényről. Mit mondjak? Jó volt..sok ember együtt, egy közös cél érdekében. Gondok nélkül- könnyedén. Együtt sok ember, kevés ismerős, mégis mosolyogtunk egymásra. Fáradt vagyok..tegnap 01.30h-ig fent voltam. A kiadó visszadobta a legutolsó könyvemet..mert miután átküldte a nyers mintát, találtam benne hibákat. Közölte, javítsam ki. Tessék? Néztem magam elé értetlenül. Miért én?
Nem az én dolgom! Leformáztuk a stílusokkal, kijavítottam helyesírásilag, akkor mit akar még? Ott lüktetett bennem, nem! Nem javítok újra több órán át. De kisfiam közölte:-Anya , küldd át a másik gépre, megcsinálom. Nos..bő egy óra alatt megcsinálta, és jó lett. Úgy hogy lassan 2 héten belül kapható lesz...
Kicsit bele is fáradtam..egyszerre két verses kötetem fog megjelenni két kiadónál...
Nem is nagyon gondolkoztam ma...hazaértünk s csak néztem ki a fejemből..
Elővettem a Merengéseim a lélekről c. könyvemet s abból idézgettem. Szeretem ezt a könyvet..és ehhez fűződik egy megható történet is. Mikor feltöltöttem, legelőször 3db-ot ennél a kiadónál, valaki megvette mind a hármat. És a kiadó eljuttatott hozzám egy köszönő levelet..a hölgy könnyek közepette köszönte meg, hogy megírtam és olvashatta ezt a könyvemet. Bevallom, én is megkönnyeztem..azt hiszem ezért érdemes volt megírni...
Nos..ma megkeresett valaki..biblia-oktató..egyszer beszélgettünk eddig. Közöltem vele, nagyjából ismerem a bibliát, igaz hogy 15évesen olvastam, nem mindent értettem meg, de nem is érdekel. Én Istenben hiszek és a lélek öröklétében. Isten bennem él- tudom, érzem. És határtalan szeretetet áraszt bennem. Rendes ember vagyok. Szeretek és szeretnek. Nem bántok senkit, a gyermekeimért bármikor meghalnék gondolkodás nélkül..stb.
De..a hit-oktató közölte: amiben Te hiszel, az hazugság...nyeltem egyet, hogy csonkítsam a szavaim élét. Minden ember abban hisz, amiben akar...s amiben hisz, az lesz az Ő igaza. Ha hit-oktató tudnia kell , hogy Isten senkit nem kényszerít semmire. Minden embernek szabad akaratot adott...és nem ítél..
A férjem nem hisz Istenben és a lélek öröklétében sem. De soha nem akartuk egymást rákényszeríteni a másik hitére. Tiszteletben tartjuk egymás érzéseit s elfogadtuk egymást azzal együtt...szeretjük egymást..és nem nagyon vitáztunk a 20 év alatt. Azt hiszem ez a feltétel nélküli elfogadás...erre a hit-oktató közölte, látja milyen a szívem..
Hm..örülök, ha Ő egy beszélgetésből látja ezt. ..Őt nem szeretem..nem fogott meg a lénye..erőszakot éreztem áradni belőle- és bezavart..nem érzem Őt...
Vannak itt emberek, akiket az első mondatukból érzek...utána még jobban elmélyedünk egymás lényében..s annyira vigyázunk, hogy ne bántsuk meg egymást...
Őt nem éreztem..soha,,,nem tudom, miért?
Hm..négy napja nem lép be valaki..és hiányzik- rohadtul..megszoktam csendes nyugodt lényét. Itt dobban bennem....de..hiányzik
Tudom a szeretet próbája az, hogy akkor is szeressünk valakit, ha nincs mellettünk- de ez nagyon nehéz:-((
Varga Patrícia 2014.02.23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése