2014. február 4., kedd

Egy aprócska gondolat







Akik (már) ismernek, tudják, hogy szeretek írni- nagyon. Mindent. Blogokat, történeteket, verseket, romantikus kalandregényeket, lélekkutatásokat s néha csak úgy a gondolataimat. Nem bántok senkit az írásaimmal. Nem politizálok és nem írok sértő szavakat. 98%-ban a lélek rezgéseiről írok. Ez a téma áll közel hozzám, ebben hiszek s mert bő két éve ezt kutatom.
Nos..köszönöm szépen akik olvasnak, akik kedvelnek, akik szeretik az írásaimat.
Jó érzés ide úgy belépni, hogy szinte minden belépéskor 99 értesítés vár:-))
És még hányan rám írnak!:-)
Vannak akik csak beköszönnek, vannak akik tanácsot kérnek tőlem és vannak akik együtt akarnak írni velem. Mindenre fogékony vagyok...Majdnem...nos..többen kértek már meg, hogy mondjak véleményt a verseikről. Hát..nem szívesen teszem..egy időhiány miatt, a másik pedig, nem vagyok senki..nem kritizálok senkit. Mindenki úgy ír, ahogy tud, s ahogy jólesik neki. Mert lehet nekem nem tetszik, de nem veszem el a kedvét az írástól- mert ettől még mások kedvelhetik az írásait.
Eddig négy ember volt itt- akiknek nem tetszett egyetlen írásom sem. Nos..ha egyetlenegy sem, akkor már nem az írásaimban van a hiba, szerintem, mert annyifélét írok. Rendben. Nem tetszik- elfogadtam. Közöltem, akkor nem kell olvasni:DD
Én elfogadom, de amikor sorban azt látom, hogy az illető alattam mindenki versét, írását leblamálja, akkor már kíváncsi lettem, nézzük hogy ír Ő? Hát..nekem érthetetlen, üres..eddig is az volt, és csak az első két verssorát olvastam, de nem piszkáltam.
Innen jött a gondolat, nem hagyom annyiban - lereagálom, nem magamért- értük. Van egy epilepsziás fiú ismerősöm, aki belinkeli nekem a verseit, és kéri mondjak véleményt. Próbálok finoman fogalmazni- aranyos, csiszold még..stb.
Ha ez a szegény fiú összeakadt volna, akivel én, akkor lehet, hogy az Úr nyers kritikájától rohamot kapott volna..és a végét senki nem tudhatja..
Értük, Értetek, leszámolok az ilyen emberekkel- egyszerűen letiltom Őket. Mert kik Ők? Senkik! Ugyanúgy, ahogy én is csak egy kis aprócska porszeme vagyok az univerzumnak. Egyik ember sem áll a másik felett s nem ítélhet..
"Ne ítélj, hogy ne ítéltess"- Jézus.

Köszönöm Istennek, hogy ilyen ember lettem, köszönöm neki, hogy a valós világomban megkímél az ilyen emberek társaságától.
Ez itt az én mentális világom. Én alkottam, építem, s amennyit gondolok megosztok Veletek, mert van akik sírnak a verseimen, van akik értem, miattam járnak ide fel..s bizony van akikkel én szerettettem meg a verseket. Erre büszke vagyok!:-))

Köszönöm, akik megvették a dedikált könyveimet:-♥♥♥

Varga Patrícia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése