Csak egyszer....

Csak egyszer...

Csak egyszer próbáld meg magad az én helyembe képzelni. Csak egyszer vonatkoztass el magadtól s próbálj az én szemeimmel látni, s a lelkemmel érezni. Nyugodt óráidban a Rád boruló csend függönyén éld át újra a megtörtént eseményeket. A gondolat- folyosódon idézd fel a múltbéli képkockákat, s ne szépíts semmit. Úgy ahogyan megtörtént. Akkor..majd akkor talán megérted, hogy hogy bántál velem. Adtam..önzetlenül..Figyeltem Rád..kerestelek, törődtem Veled. Te ugyanezt tetted? Nem! Az első adandó alkalommal közölted csak unalmas óráid pótléka vagyok. Nekem ez nem kell!(kellett). És döntöttem. Kitéptelek magamból. Megérdemelted. Tudod, mindenki azt kapja, amit megérdemel. Adok- kapok az élet mozgatórugója. Te nem adtál, csak elvettél! Elegem lett.
Csak egyszer..csak egyszer képzeld magad a helyembe...akkor talán érezni fogod azt a lassan, alattomosan felkúszó érzést, amely fojtogat.
Talán akkor majd megérted, hogy mit is tettél velem....
Csak egyszer...csak egyszer próbáld meg...

Varga Patrícia