Miután a lány eltűnt, a férfi még mindig ott állt földbe gyökerezett lábakkal. Sem megszólalni, sem mozdulni nem bírt.
Ez valóban megtörtént? Vagy meghaltam és ez a túlvilág? Vagy csak a képzeletem játszik velem? Még mindig ajkán érezte a lány ajkainak finom érintését, puhaságát és perzselését. Ujjaival megérintette az ajkát, ahol a lány ajka érintette az övét. Furcsa bizsergést érzett.
Felnézett az égre. A csillag újra ott ragyogott a többi között, a legfényesebben, és csak őt nézte. A férfi lehunyta a szemét. Újra érezte az energia áramlását a testébe . Feltöltődött.
Erős leszek! Harcolni fogok! Harcolni fogok az álmaimért! Többé nem futamodok meg! Megszerzem, ami kell nekem!- határozta el magában. És elmosolyodott.
Mindezt Neked köszönhetem- nézett fel kedvenc csillagára. Ha még egyszer láthatnálak női mivoltodban! Csak érinthetnéma bőröd bársonyát, és még egyszer érezhetném ajkad puhaságát. Annyira szeretném! Csak még egyszer- kérlek!
A csillag eltűnt. Hiába kereste a férfi az égbolton, már nem találta. Hazament. Lefeküdt. És álmodott. A csillag-lánnyal. Álmában látta. És hallotta a hangját, és csókolta, csak csókolta.
Reggel, mikor felébredt, tisztán emlékezett az álmára. A csillag-lány éjjel-nappal vele volt, beköltözött a tudatába.
Nyilván meghibbantam- gondolta magában. A kimerültségtől a képzeletem játszik velem. Csillag-lányok nincsenek, ahogyan csillag-férfiak sem. Jó lenne, ha a valóságra koncentrálnék! De nem tudott szabadulni a csillag-lány képétől. Vonzotta, fogva tartotta.
Este, ahogy ment hazafelé, közeledett a park felé, lelassította a lépteit. És várt. Még nem mert felnézni az égre, nehogy csalódjon. Remegett az egész teste. Égett a bensője, torka kiszáradt. Izgult.
A csillag látta a férfi vívódását. Látta a szenvedését, a sóvárgását. És megsajnálta a férfit. Most mi legyen? Csak egyetlen alkalmat engedtek neki az égiek. Ha még egyszer megteszi, meghal a lelke.
A férfi még mindig nem mert felnézni az égre. Várt. Várt valamire.
A csillag érezte a férfi kimondhatatlan sóvárgását. Döntött. Újra női testet öltött, és hullócsillagként a férfi mögé került.
-Itt vagyok, hívtál- szólalt meg újra bársonyos hangján.
A férfi hallotta a hangot. Szíve majd kiugrott a boldogságtól. Még nem mert megfordulni.
A csillag-lány várt. Szomorúan. Már nem szeret, már nem akar engem- keseredett el.
Ekkor a férfi megfordult. A tekintetük ismét találkozott, és egymásba mélyedt. Közelebb lépett a lányhoz. A lány arcát nagyon óvatosan két kezébe fogta.
-Annyira vártalak. Annyira szeretlek. Ne menj el többet, maradj velem!
A csillag-lány könnyei kicsordultak, és végigfolytak szép arcán, égetve a férfi kézfejét.
-Tudom. Én is szeretlek. De nem maradhatok Veled. Ez az utolsó alkalom, hogy együtt lehetünk. Azután csak fentről figyelhetlek, kísérhetem utadat csillag-mivoltommal.
A férfi tudta ezt. Némán bólintott. Az ő szeméből is könnycseppek peregtek.
-Tudom. Vigyél magaddal! Már nem akarok élni nélküled! Nélküled nem létezem, meghalok.
-Tingud a nevem-szólalt meg a lány. Gyere és szeress! Úgy ahogy még senkit nem szerettél!
A férfi megfogta a lány felé nyújtott kezét, és elindultak a park belseje felé. Egyetlen szó nélkül haladtak. A férfi lépteit a lányéhoz igazította.
Tingud megállt egy puha, bokrokkal övezett füves részen. Leült, majd a férfit is lehúzta maga mellé. Puha ajkaival megkereste a férfi szép ívelésű ajkát, és gyengéden csókolta. A csókon keresztül az összes energiáját nekiadta a férfinek. A lelkük szeretkezett, egyesültek.
Tingud utoljára megölelte gyengéden a férfit.
-Többet így nem jöhetek. De fentről figyelni foglak. Kísérem utadat, és örökre veled maradok, benne a tudatodban.
A csillag-lány eltűnt. A férfi felnézett az égre. Szeme sarkából letörölte a kibuggyanó könnycseppeket. És tudta: a csillag-lánynál ott maradt a lelke. Halálosan megszerette...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése