Az idő telik. Ami most jelen, az holnapra már múlt lesz. A szép pillanatok emlékké válnak. A múltunk végig kísér bennünket egész életünk során. Belőle építjük a jelent. A hibákat, amelyeket elkövettünk tanulságként szolgálnak. Megértettem vannak helyzetek, amikor a múlt egybemosódik a jelennel.
Akik velünk jöttek egy darabon életutunkon néha újra rálépnek arra, hogy társként vagy árnyként kísérjenek bennünket.
Valahogy én is leléptem az utadról...vagy Te az enyémről egy időre elváltunk.
Egyedül mentem tovább. Mások csatlakoztak hozzám, s ugyanúgy rövidebb- hosszabb ideig velem maradtak. Volt aki kedves volt hozzám, és volt aki bántott. Bizonyára ennek is oka volt. Változtam, elmélyültem, főleg önmagammal szemben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése