Otthon

Otthon

Marc már a szobában toporgott. Mary készen állt. Összepakolta  a cuccát, kezében a zárójelentés , már csak a babára vártak. Egy nővérke már hozta is karján a mélyen alvó pufók arcocskájú fiúcskát. Mary óvatosan nyúlt érte. Ahogy ránézett alvó gyermekére, szeme könnybe lábadt. A fiúcska maga volt a csoda, és az is, hogy Marc-tól született. Az imádott férfiból egy darab. Annyira szerette őket, hogy nem tudta szavakba önteni az érzést. Marc is ugyanezt érezte. Itt van mellette lelke másik fele, a nő, Mary, akivel együtt születtek újra ide le a földre tanulás céljából. Isten kegyes volt hozzájuk többször is, a végére megtalálták egymást s így teljes lehet az életük itt a földön is. Marc tudta  hogy Maryvel ők időtlen idők óta egy-ek, összetartoznak. Ha majd újra leszületnek ide, neki akkor is csak Mary kell! Imádta a nőt. Bármikor képes lett volna meghalni érte.

Mary karján a babával kilépett a kórterem ajtaján. Egy mosoly kíséretében elköszönt az orvosától és nagyot lélegezve kiléptek a szabadba. Az életbe..tudta, perceken belül otthon lesznek. Marc nem tudott szóhoz jutni a meghatódottságtól. Beültek a kocsiba, és hazavezetett. Útjközben megálltak még 1-2 dolgot venni a gyermeknek és élelmet a konyhára. Újra itthon! Végre! Mary felsóhajtott. Belépett a gyerekszoba ajtaján. Minden a fehér és a kék árnyalatának kombinációjával harmonizált. Világoskék kiságy, kicsit sötétebb kék baldachin, fehér ágyneműk, világoskékre festett falak, fehér álmennyezet aranyló csillagokkal díszítve. Sötétebb kék szőnyeg és plüss figurák sokasága fogadta a kis jövevényt.

Óvatosan betette a kiságyba a még mindig alvó gyermeket, majd végre magához ölelhette kedvesét, Marc-ot. Szorosan simult a férfi karjaiba, majd ajkaik egymásra találtak.

-Jó hogy újra itthon vagy- súgta a férfi Mary fülébe.

-Nekem is hiányoztál! Olyan üres volt minden nélküled! Marc! Én olyan boldog vagyok, és köszönöm!

-De mit, Édesem?

-Mindent. Téged, a kitartásodat, a szerelmedet, az életet, a babát…..és Mary szeme könnybe lábadt.

-Mary, nem fog Neked hiányozni a kalózkodás, a tenger, a harc?

-Nem hiszem. Most egyenlőre a baba és Te kitöltitek minden percemet, minden gondolatomat. Marc átvezette a hálószobába kedvesét.

-Most hagylak pihenni Szívem! Körbenézek a birtokon.

Mary rámosolygott Marc-ra.

-Jól van. Most rám fér a pihenés.

-Ha akarod, majd később felveszünk egy babysittert, hogy többet lehess velem. Most már aludj, Chery!- a férfi becsukta maga mögött az ajtót.

Olyan jó, hogy végre itthon vannak!- gondolta Marc. Üres volt a ház Mary nélkül, mintha elvesztette volna lelke másik felét.