Fény

Fény



Sötétben tapogatózva
járom az utam,
Gondolatok tolulnak agyamba
Üres lelkem fénytelen szemeimen
át sebeit nyaldosva
Unottan, céltalanul vegetál.



Most kell a csend
s a magány, nyugtat s
jólesőn átölel, már nem
akarom hallani agyamban
lüktető emberek hazug szavát
Nem! Nem kellenek homályos
arctalan árnyak, most ne
zavarjatok, ne kísérjetek
Egy , csak egyetlen embernek
van helye lelkemben
Ki féltőn s óvón átölel.



Te vagy a fény, ki a
sötétben világosságot ad
Te vagy a fény, ki kanyargós
ismeretlen tájakon utat mutat
Te vagy a fény, ki bennem
ragyogsz s meleget árasztasz
Te vagy a fény, kiért élek én,
reményt adsz minden pillanatban
Te vagy a fény, kit szeretek
S kivel egy mámoros hideg téli
estén egybe olvadt a szívem
S általa életre kelt minden
szeretetem.