"Szeress"

„Szeress“


Szeress, kérted egy reggel
elhalkuló hangon
Szemem a Tiédbe mélyedt
S nem akartam legyőzni a
haragom.


Nem! Már nincs több esély!
Tajtékzott a tudat, nem hagyom,
hogy megint csapdába ejtsen
S a sebzett lélek újra a sötétség
világában révedezzen.


Nem! Nem hagyom, hogy
újra fátyolos szemekkel
esdeklőn ámulatba ejtsd
Nem fogom engedni a léleknek,
hogy ismét szeretettel fonja át
számító lényedet.


A lélek hallgatott óvón,
védőn borult rá a  fátyolszerű
csend- lepel, a harag és a düh
csillapodni látszott, s a szem már
nem ejtett könnyeket.


Szeretlek. Mindig is szerettelek
Sóhajtott a lélek, hiába tiltakozol
szöksz el milliószor szabadságra
vágyó őrült lelkeddel
Valamikor egy másik világ
élet- színpadán együtt léteztünk
S a kötelék eltéphetetlenné vált.