Van aki...

Van aki könnyezik a profilom olvasása közben
Van aki meghatódik, s elcsodálkozik azon, létezik még ilyen?
Van akinek nem mond semmit
Van akinek tetszenek a verseim és az írásaim
Van akit mélyen megérint és meg akar ismerni
És van aki irigy, utál és vádol (holott) nem is ismer, azt csak ő tudja, miért?

Nos..bevallom, ez a legkifejezőbb, legmélyebb, érzésekkel telített profilom. És a legnyugodtabb is..Most itt tartok, ilyen a lelkem, behegedt sebekkel ellátott, tiszta és őszinte, teli szeretettel.
Örülök, ha valaki ezt látja elsőre, mert Ő is úgy lát, ahogyan én: lát a szavak mögött. Innen jut eszembe, hogy komor, komoly és fájdalmas? Én nem érzem fájdalmasnak...az egész elrejtve , burkoltan, a lélek megtapasztalt érzéseiről szól....A lélek örök, a lélek megbocsájt, a lélek szeret, elfogad, befogad..nem kér, nem ítél, nem akar..és nem követelődzik.
És ami mosolyt csal az arcomra akárhányszor eszembe jut:
-"Ha Önnel írok, különös szexuális vágyat érzek, nem tudom, miért?"- jegyezte meg egy számomra fontos személy. "Valami különös érzés szövi át a levelezésünket".
Hm..az az érdekes, hogy én is érzem.
Aztán.."Ha Veled írunk, bizsergést érzek, és ez annyira jó!"
"Ha olvaslak, érzem tiszta lelked. Annyira szép lelked van!"
"Ha levelezünk, látlak. Szabályosan látlak magam előtt"
Érdekes, hogy velük szemben én is érzem ezeket a dolgokat. Összetartozunk. Egyformán látunk, érzünk- és ez annyira jó!
És végül: "Ha Veled írok, minden szavad egyetlen bársony- érintésként fut végig testemen. Mintha egész lényeddel simogatnál- belülről, belőlem, önmagamból...ezt pedig én érzem:-))