A tegnapi napon megértettem a lényeget. Bár nem nagyon akartam
elmélyülni a gondolatok világában és nem is kerestem a Miért-eket.
Rájöttem, a lélek impulzusait, rezgéseit a gondolat által
szabályozhatjuk. A lelkünket magát nem irányíthatja a tudatunk, mert a
lélek önálló, szabad és örök. De a fájdalmát, az örömét a kitöréseit
enyhítheti. A lélek érez. Hol gyengébben , hol erősebben. Attól függően
mennyire van csend körülöttünk, és mennyire fókuszálunk a lélek-
lovasunkra. Ő bennünk van, bennünk létezik, csendben meglapulva. Ha
állandóan rágondolunk, akkor még jobban éltetjük magunkban, és a lélek
annál jobban sóvárog utána...egyenes arányosság...
Ha valaki nagyon szenved, akkor nem szabad annyit rágondolni és tompul a fájdalom éle. De! Még mindig jobb azoknak az embereknek, színesebb a világuk, akik táplálnak,, éltetnek magukban egy mentális világot. Mert...van egy hely..ahol szabadok lehetünk, megélhetjük azt, amit a valóságban nem(biztos).
Ha valaki nagyon szenved, akkor nem szabad annyit rágondolni és tompul a fájdalom éle. De! Még mindig jobb azoknak az embereknek, színesebb a világuk, akik táplálnak,, éltetnek magukban egy mentális világot. Mert...van egy hely..ahol szabadok lehetünk, megélhetjük azt, amit a valóságban nem(biztos).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése