Eszeveszetten

Eszeveszetten



Mint ki megtébolyult,

megszállottként keresem

utam, kutatom, mi lenne az

mely minden gondolatot elűzne

Mikor lázas éjszakákon , hideg

hasító magányomban forgolódok

puha takaróm ölelése alatt.


Nem akarok gondolni Rád

Érzem megőrjít, kínoz

széthasít a hiányod miatt

felszabadult szétmaró

tudathasadás s a vágy.


Valós világom nappalán

emléked felhőtakarásba

bújva rejtőzik, de mikor

a csend rám boruló puha 

fátyolába burkolózom

átlépem sietve álomvilágom

kapuját, szinte repülök 

Hozzád, mert tudom, hogy 

vársz minden magányos

éjszakán.


Szabadon szeretlek

lelkünk eggyévált

Magával ragad, s lehúz,

mint szelíd örvény, 

ez a világ, hol nincsenek

korlátok, s a gondolat is 

meghalni látszik, bölcs

tudatunk hallgatásba

 burkolózik.


Itt csak itt lehetek

boldog Veled, tarts még

magadban, éltesd az álmot

Ha felébredek, hideg

magány ,s éles késként

hasít belém a felismerés

A józan ész határait átlépve

enyém a legszebb érzés, 

mely a valóság világában

 a halálba taszít.

/Szeretlek/