Az előadás

Jimenes reggel a telefon ébresztésére riadt fel. Hirtelen nem tudta hol van. Egy szállóban. Kezdett magához térni. Gyors zuhanyozás, öltözködés, összeszedte a mappáját, majd beült a kocsijába. Jó fél óra alatt odaért, szerencsére nem volt nagy forgalom. Leparkolt a megadott címen, majd lifttel felment a konferencia terembe. Az ajtóban biztonsági őrök fogadták. Kérték az azonosító kártyáját. Miután a beazonosítás megtörtént, bemehetett. Elfoglalta helyét az egyik asztalnál. Pontosabban, amelyiken a neve volt. Néhány percnyi ideje maradt nézelődni, utána elkezdődött az előadás. A terem elcsendesedett. Majd rákerült a sor. Felállt. Lassan és érthetően beszélt. Angolul. Spanyol volt az anyanyelve, de az egyetemen az angol mellett franciát is tanult. Befejezte. Taps fogadta. És kérdések özöne, amelyekre türelmesen válaszolt. Vakuk villantak, riporterek kérdezősködtek volna, de Ő ezeket már hárította.

-Nézzék Uraim! A kötelező beszámoló ennyi volt, a továbbiakban nem kívánok nyilatkozni! A konferencia után a szervezőknek megadta az elérhetőségét, majd távozni készült. Hirtelen hátulról egy kéz érintette meg a vállát.

-Elnézést Mortini Úr!

-Igen?- fordult meglepődve a hang irányába.

-A konferencia szervezői, köztük jómagam is, szeretnénk, ha velünk tartana a most következő fogadásra!

Jimenes elmosolyodott.

-Nemigazán akartam maradni. Fáradt vagyok!

-Tegye meg Uram, hogy marad! Még lenne mit megbeszélnünk! Módfelett érdekes volt a beszámolója!

-Rendben. De azt nem ígérem, hogy a végéig maradok!

-Norbert While vagyok!- nyújtott kezet a férfi Jimenesnek.

Jimenes kezet fogott vele.

-Jimenes.

-Erre tessék!- mutatott egy másik ajtó felé Norbert.

Jimenes követte. Az épület dísztermében találták magukat. Öltönyös férfiak és elegáns ruhás hölgyek töltötték be a termet. Az asztalok roskadásig meg voltak terítve. Minden volt, amit el lehet egy ilyen helyen képzelni: hidegtálak, frissen sültek, köretek, saláták, desszertek, gyümölcsök, koktélok, italok, sütemények. Jimenes és a mellette álló Norbert fogtak egy- egy tálcát, majd rápakolták, amit akartak. Jimenes nem nagyon akart enni, hiszen vezetett, de egy könnyű koktélt megengedett magának. Ahogy nézelődtek, két hölgy lépett melléjük.

-Nagyon lenyűgözött a beszámolója Mr. Mortini. Szépen felépített munka, gratulálunk! Esetleg kérdezhetnék még egy- két dolgot a témával kapcsolatban? Mondjuk egy meghittebb helyen? Jimenes szeme egyetlen pillanatra felcsillanni látszott, de el is tűnt azonnal a pajkos fény.

Nem!- kiabált a belső hangja, ne flörtölj! Maryt akartad látni! Újra! Jimenesnek eszébe jutott a nő…Mary. Sötéten csillogó szeme..bársonyos hangja. Elmosolyodott. Akkor ezt vehetem igennek?- szólalt meg az előbbi hölgy.

-Ne haragudjon, de most nem érek rá. Talán majd egy másik alkalommal! A nők csalódottan elpárologtak mellőle. Norbert még mindig mellette állt. Eszegettek. Finom volt a majonézes göngyölt sonkatekercs, és a még meleg panírozott sertésborda is. Norbert közben kérdezősködött a beszámolóval kapcsolatban. Jimenes fáradt volt. Nyomott a feje. Talán a koktél- jutott eszébe. Tekintete elhomályosult, és innentől nem emlékezett semmire.