A valóságon túl

A valóságon túl



Unalmas szürke hétköznapok

kavalkádjában törtél be

életembe, új érzést varázsoltál

könnyed szeretetet, s száguldó

meghitt varázst, üresen 

ácsorgó lelkembe.



Elvittél magaddal egy 

másik világba, szelek

szárnyán suhantam Veled,

Lelkedet s egész testedet
szorosan átölelve, éreztelek.


Boldog mosolyok, pajkos

csókok , közös szívdobbanások

szépítették a perceket,

Megosztani készültem Veled

unalmas, szürke életemet.

Lelkem darabja vagy

Lelkem része lettél,

Beköltöztél s elfoglaltad

a Neked fenntartott helyet,

Álomittasan szerettelek,

Már nehéz volt a valóságban

minden perc Nélküled,

Szenvedtem minden ébredéskor
s az esti csendes magányok

során, egyre jobban kínozott

szenvedőn gyötört a vágy,

az érintés a fizikális

valód után.


Őrült vonzalom, őrült

 szerelem, mely túl van 

a józan ész határán

Túl vezet a valós világon

Ott tetőzik, hol szabadok

vagyunk, gondolat nélküli

a létezés, átölelsz s 

egymásba olvadva létezünk

Egy másik világ elképzelt

Szerelem- tengerén.