Majdnem

Ha belegondolok, majdnem találkoztunk..
A sors úgy rendezte a lapokat, hogy egyetlen pillanatra érinthesse egymást, s közössé váljon utunk? Majdnem..
Jó volt eljátszadozni a gondolattal, hogy láthatom valós lényedet, nézhetlek, érinthetlek s talán szorosan magadhoz ölelsz..
Közel voltam Hozzád, szinte csak egy karnyújtásnyira. Soha nem éreztelek annyira, mint ott a 2500m magasságban. Szinte bennem lüktettél, ki akartál törni onnan. Éreztelek..élesen magamban...és akkor ott úgy éreztem: Hazaértem.
Majd egyszer...nem adom fel a reményt, hogy egyszer, csak egyszer ölelőn karjaidba zársz, érezni fogom jóleső ölelésedet, s elmélyedek parázs szemeid sötétlő fényében.
Ha nem itt...ha nem most..akkor majd egy másik dimenzió kapujában várok Rád....együtt leszünk, mert a lelkünk eggyé vált.