Múló idő

Múló idő

Földi létünk korlátjával

az időt legyőzni igyekezek

Olykor versenyt futok vele

S mégis a nap 24 órája

 kevés nekem.

Minden elmúlt perc közelebb

visz Hozzád, Egyre közeleg

a pillanat, már érzem a

kitörni készülő robbanást,

a végleges csatát.



Már nem akarok harcolni

ellened, már nem akarom

vívni önmagam lélek- csatáját,

Hagyom, hogy lelkem tegye

amit szeretne, hagyom, hogy

szárnyalhasson kedvére.



Tudom, megint magaddal

viszel, fel, magasra

Puha bárányfellegek tetején

megpihenve, közelről érezzük

a napsugarak melegét

Közelről érezhetem

Lelked minden rezdülését.



Az ég végtelen kékjében

Szabad vagyok s elveszek

Veled, gondolat nélküli

dimenzióba lépünk, hol csak

egyetlen hatalom, a szeretet

érinti lényünket.