Ha már a képeknél tartunk

Szeretem a szép képeket.Szinte mindent ki lehet fejezni egy képpel, ahogyan egy hangsúllyal is. És talán hatással vannak a hangulatomra is. Itt az ősz, amit nem szeretek, hideg , sötét kezd lenni, mindkettőt utálom. Igaz, hogy az éjszakának néha varázsa van, utánozhatatlan varázsa, az éjjeli halk neszek, suhogások, sóhajok, nyögések, nappal másképpen hangzanak, és az álmok..az éjjeli álmoknak nincs másuk...megismételhetetlen érzéseket adnak, ha hagyjuk egy picit bennünk élni őket, de nappal minden másnak látszik, még sem szeretem a sötétséget.
Ez a kép..öt hónapot jelent az életemben. Öt hónapot, tele vegyes érzelmekkel: szeretet, lélek, fájdalom, könnyek, düh, szenvedés.
És most viszont láttam valahol..meglepődtem. Mert én anno ezt Tőle kaptam...
Érdekes volt a reakcióm. Semmi fájdalom, bágyadt mosoly, elhalványult, elsuhanó emlékek. Már nem fáj...