Ha lehunyom a szemem

Ha lehunyom a szemem


Fáradt a testem, fáradt

a tudat, fáradt egész lényem

S elszállt minden gondolat.


Hagyom, hogy magával

ragadjon az álom, ha

lehunyom fáradt szemem

Mögötte a Tiedet látom.


Sötéten csillogó parázs

szemek az enyémbe mélyednek

mosolytalan arcod előttem

feldereng.


Nem szólsz , csak némán

nézel, hibáztál, ez

még mindig kísér

S ezt Te is érzed.


Talán szerettél, vagy

csak magadnak akartad

az érzést, szabad lényed

tiltakozott s sóvárogva

faltad a millió kísértést.


A vágyad tombolt

testeket akart, érzéseket

s nyugtató, kielégülő

orgazmusokat.


Megkaptad, de lelked

üres maradt, még mindig

zaklat, üldöz a gondolat,

Még mindig felsejlek lelked

mélyén , érzel magadban,

érintenél, de kezed csak

hideg levegőt markol,

vágynád testem érintését.

De tudod, más ez az érzés,

a lelkem az, mely örökre

Benned él, s a tudat, hogy

soha nem lehetek a Tiéd.