Megannyi könny

Megannyi könny


Fájdalom szülte könnyek
Szabadon folynak szemeimből
Szomorú szemeimből és
sebzett lelkemből.


A lélek könnyei vérré
válnak, bensőmben patakot
képezve csordogálnak.
Lassan. Minden cseppje
fájdalmat generál, nem akar
szűnni a kínzó sóvárgás.


Sóvárgás valami után
Valami után ami elmúlt,
de még mindig fáj.
Azt hittem a múló idő
feledtet mindent velem
Azt hittem, a múló idő
behegeszti lélek sebeimet.


A vérpatak még mindig
itt kering bennem, minden
 cseppjét érezve, hangosan
koppanva lelkem vöröslő
tengerében.


Szenvedek, bár áltatom
magam, próbálom elhinni
hogy most már más az én
utam, Más utamon mások
kísérjenek, hagyom, de hiányod
még mindig élesen lüktet bennem.


Megannyi könny, melyeket
Te okoztál, megannyi fájdalom
amiért rám halálosan lesújtottál.
Lelkem összeroskadva, gyengén
céltalanul hever, meghalt minden
mi éltetett, elűztél minden szép
reményt belőlem.