Megint hétvége van, szombat. A napok gyorsan telnek..szinte repülnek..az idő halad valami felé..megállíthatatlanul. Észre sem vesszük és már a karácsonyi készülődés közepette találjuk magunkat. Még nem érzem a közelgő karácsony varázsát. Vagy nem akarom érezni?
Mindenesetre ez az idő feledteti velem a tél közeledtét. Ragyogó napsütés, szinte már- már meleg van. Csak a fejem ne fájna! A melegre nem szokott...és tegnap óta szenvedek...
Kint dolgoztam..és majdnem melegem volt...a ruhák gyorsan beszáradnak..újra nyílnak a virágjaim, a muskátlik..pedig már kidobtam őket. Haldokló lelkem bágyadtan figyel. Zavar van benne. Most mi van? Hiszen ő már belenyugodott az őszi melankólikus vegetálásba. De ez a meleg valamit akar...kirándulnék, sétálnék, mosolyognék- újra. De nem megy..csak vonszolom magam...a beszerzett kincseimnek(új ruhák) sem tudok örülni. Valami elveszett- érzem...
Mindjárt rakom a káposztával töltött almapaprikát. Télire. Ugyanis a múltkor felbontottam egy üveggel és nagyon finom volt. Mindig találok valamit..utána meg fáj, hogy nincs elég időm az írásra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése