Nem! Küzdök magamban a miért-ek keresése ellen. Osho apám és a Mandala arra tanít:" Ne akard, ne sürgesd, csak hagyd, hogy legyen".
Vagyis: ne kutasd a miért-eket, ne keresd az okot kiváltó okozatot, fogadd el ami történik Veled, mert minden megtörtént esemény legyen az akár pozitív vagy negatív, a fejlődésedet szolgálja, tanulj belőle!
Igen, tanulni kellene..addig és annyiszor találkozunk ugyanazzal a helyzettel életünk során, amíg rá nem jövünk, hogy hoppá, itt kellene változtatni. Ezt most másképpen kellene csinálni! Amikor meg is tesszük a változtatást, akkor haladunk tovább nagyobb iramban, a kijelölt utunkon. Nem tudom, hogy én személy szerint beleesek-e ugyanazokba a csapdákba? És hol vannak a csapdák?
Megyek, csak megyek előre, olykor egyedül, máskor árnyak kísérnek, fantomok. Akiknek nem látom az arcukat, nem hallom a hangjukat, fizikálisan nem érinthetem őket, mégis érzem a jelenlétüket mögöttem, mellettem.
Vajon én megyek valaki mögött?
Vajon van előttem valaki, aki után sietek, a nyomában vagyok, még nem érem el, de egyáltalán el akarom érni? Nem hinném, hogy így loholnék valaki után...
Osho-t látom előttem..mindig..néha mosolyog, néha csóválja a fejét..
Megyek nyugodtan lépdelve.Nem sietek. Szétnézek és haladok tovább. Most nincs mellettem senki. Mögöttem igen. De nem nézek hátra. Érzem a láthatatlan kezek érintését..segítségét. Furcsa látomás, furcsa érzés. Nem kutatom, hogy miért éppen most..arra sem gondolok, hogy ez egy csapda..óvatos vagyok és gyengéd..bájos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése