A végeredmény

Mindig a végeredmény számít(másoknak). Vajon nekem is? Vagy az addig elvezető út? Nem is tudom...ahogy elértem a célhoz már alig jutott eszembe a hozzá vezető út. Két kimerítő hét áll mögöttem..folyamatos két hetes koránkelés(amit utálok) 04.30h-kori időpont, és persze estig tartó munka..nem is fizikai , inkább szellemi. Kommunikáció kommunikáció mindenféle emberrel, este adminisztrálás és még a háztartás..elnaggyázva.
Nem volt időm a belső világomra...nem tudok verseket írni..sőt..meg sem fordul a  fejemben, hogy na, akkor egy jó múzsa, és írjunk.
Körülölelt a valóság- teljesen. És felemésztett.
Más a valóság...nagyon más...érdekes, ennyire magamat adni neki...teljesen kifacsarva...fárasztó..de kézzel fogható megnyilvánulásokkal telített: mosolyok, beszéd, kommunikáció, érintések...
De most, hogy kaptam egy kis szabadságot, hiányzik a másik világom.
Csak! Még össze kell szednem magam..szét vagyok esve...
Mindenkinek több főnöke van...mindenki felett áll valaki...aki mást állít..hát az..hatalmas egoista személy...szerencsére én olyat nem nagyon ismerek:-)
Nos...nekem ki a legnagyobb főnököm? Akitől függök, akinek szeretnék megfelelni? Szerintem először is önmagam...ha mást szeretnék..valami mást..a belső hangom az (Őrzőm) azonnal helyre tesz.
Aztán a férjem...neki ..úgy alakítom, hogy jó legyen...de függeni azért..hát valamilyen szinten függök tőle...
A főnökeimnek..mert ugye bárhogy is utálom a pénzt, de pénzből élek...
És..a legnagyobb elismerés(most), hogy nem is a közvetlen főnököm(mert Ő ismer) azért választott engem, hanem az egész kollektíva főnöke, azt mondta..hogy nem engedlek el...nem csak ennyi volt..nekem Ő kell..vagyis én...Bevallom szívet melengető érzés volt a kijelentése...nem tudom..most pihennem kell...annyi dolog felhalmozódott körülöttem..pl. ma birsalmasajtot szeretnék készíteni...
Aztán..ki ne felejtsem, akinek az életet köszönhetem..Istennek...
Ez a két hét jó volt..tulajdonképpen még egy kis önismereti tréning is..rájöttem..a primitív, buta emberekhez még mindig nincs türelmem..nekik szépen odavágok a kimért stílusommal..bizonyára utáltak, az a négy ember, aki a kezem alatt volt..:D
Na, és? Nehogy már a nyúl vigye a puskát!:DD